5B/HA5RT - 2004

Már gyermekkorom óta sokat foglalkoztatott, hogy a nyár miért nyár, a tél miért tél? Később aztán újabb problémát jelentett, miként lehet a Föld másik felén nyár, nálunk pedig tél? További érdekesség, hogy milyen lehet ezt átutazni, áthidalni? Tehát, megtréfálni a természet rendjét. Egyik pillanatról a másikra. Egy ilyen utazás még képzeletben is fantasztikus, hát még a valóságban.

Az idei QRP-re Genfbe szóltak terveink. Nem rajtunk múlott, de nem jött össze. Korunk sok-sok értelmetlenségei még a mi kis csapatunk terveit is folyamatosan befolyásolják: Néztek már bennünket bankrablónak (HB0), betörőnek (OE-körzetben, de épp HB0-ba menet), terroristáknak (EA8), spionnak (EA6). Most sem történt más, ugyanis az ITU-n is szigorították a szabályokat a 2001. 09. 11-i borzalmak után, így hétköznap csak 15 és 22 óra között vendégoperátoroskodhattunk volna a 4U1ITU-n. Aztán a maximum négy napos limit sem kedvezett nekünk.

Ezek után, fájó szívvel, de a tartalékhelyek valamelyikére kellett koncentrálni. Ez nem egyszerű feladat, ugyanis ez az időpont éppen az őszi-téli átállás idejére esik az utazási irodáknál. A novemberi indulásra még nem, az október végire már nem lehet biztos és pontos ajánlatot találni. A magyar ember azonban leleményesnek számít a világban. Kihasználva korunk Internet-forrását egy olyan – szinte kockázat nélküli – megoldásra sikerült lelni, amit mindannyitok figyelmébe ajánlok. Nevezetesen, hogy a kiszemelt úti célt repülőjegy-ajánlatok címén beütöttem a keresőbe. Következtek az időpont lehetőségek. Cyprusra a szóba jöhető október 31-re és november 2-ra valami lehetetlenül alacsony árajánlatokat dobott ki a gép. Persze azonnali telefonálás következett, hiszen megfelelőképpen hitetlenkedők is vagyunk mi. Nincs baj. Annyi ez. Azonnal megrendeltem “online”. Nem voltam elég gyors, így az első – talán nekünk kedvezőbb – indulás kilőve. Azonnali fixálás, befizetés, visszaigazolás, és még egy hét sem telik el máris kezemben az 50 %-al olcsóbb jegy a menetrendszerinti magyar gépre. Elkezdődhetett a megfelelő QTH kijelölése, kiszemelése alkalmasság, ár szerint… Árajánlat… A kiszemelt elhelyezés magyar kapcsolatát megkeresve utazásunk egyértelmű céljának egyeztetése. Előbb a hazai partnerrel, majd rajtuk keresztül a konkrét szálláshellyel… Sikerül a helyet minden irányból megtámasztanunk. Limassolba megyünk a Hotel Atlas apartmanjába… Jól jön a hazai partneriroda, hiszen be tudunk mindent fizetni, és néhány nap múlva már a gépemen vannak az E-mail visszaigazolások, utazási szerződések, részvételi jegyek… Minden, ami kell… Nem ellenreklámként szánom, de a legjobb prospektus-, akciós-, kedvezményes-, lastminutos-ajánlatot is leköröztem legalább 30 %-al… Mellesleg elég biztonságos megoldásnak is látszik, hiszen mindent, ami az utazáshoz kell itt tarthatok a kezemben. Kintról és itthonról. Szerintem, a csődárnyék sem vetődhet erre, hiszen a pénzügyi visszaigazolásokat is megkaptam. Talán az egyetlen kellemetlenség – ha nagyon szőrösszívű akarok lenni – az éjszakai utazás.

Gőzerővel pörögnek a napok. A CQ-WW-SSB 160 métere után (illetve alatta, mert vasárnap este már nem mentem), hétfőn hajnalban már OM/HA5RT/QRP vagyok, nem kis meglepetést okozva ezzel egyeseknek. Elég sok összeköttetés kerül a gépbe, annak ellenére, hogy néhány óra lehetőség volt csak. Tetézve a dolgot még otthonról is csinálok néhány QSO-t. Sőt! Itt már a HA6PS, Zsolt is bekapcsolódik néhány órára. Megtapasztaljuk a kellemesen csilingelő QRP-állomások aktivitását. Persze, ezt az egészet egy kis reklámnak is szántuk, hiszen nem fordult még elő, hogy egy állomás logjába a HA-QRP alatt a Rádiótechnika hívójele három országból is bekerülhetett.

A HA7JJS Sanyi QTH-ján gyülekezünk. Főszerepben a horgász-mérleg. No, ne kalandozzunk el, nem iktattunk be még egy önsanyargató pecázást is, csak cuccolunk. Négyünknek 80 kg lehetőségünk van, mivel ez aztán menetrendszerű járat, nincs lehetőség a túlsúlyra. Én már meglehetősem megvágtam a csomagot odahaza, berezelve a percek alatt szükséglistára tett 49,6 kg-os pakkal. Azt azért tudni kell, ebbe az antenna-zsák, a rádiós cucc és a hadtáp, valamint néhány gatya, meg ilyesmi is belefoglaltatik. Az fájószívű újragondolást egy kis árboc, néhány kiegészítő csati, alkatrész, kikötő, és a kaja-csomag erős minimalizálása bánja. 12 kilót sikerült lefaragnom, de így biztos, hogy legalább egy botot kell majd szerezni a dipolnak, s nem lesz káposztás bab sem a menüben.

Teljes a csapat: HA6ZV- Tibor, HA6PS- Zsolt, HA7JJS- Al és én. Ez jó, mert van hová szétduggatni az anyagot, hogy elfogadható határon belül maradjon az öt poggyászunk. Csoda történt. 77 kiló. Megcsináltuk az első limitet, de azért így is roppant nehéz. A kézipoggyász TEN-TEC OMNI V.-éről és FT102-jéről, 3 notebook-járól nem is beszélve. A kamerák, fényképezőgépek már csak a habot jelentették a tortán. Jó korán bevackolunk. Már nem kellenek VÁM-árú nyilatkozatok, gyári számok, meg hasonló tortúrák. Megyünk mint kés a vajon. Van idő a rendes unatkozásra. Talán egy 5 perceset még szunyáltam is, hiszen nagyon rám csodálkoznak, amikor körbenézek. Ebből sejtem, hogy a horki-morki sem maradt el.

Felszállunk… Csócsálunk egy kicsit… Csendes horkantás… Larnaka… Minden csomagunk megjött. Nem is annyira a végén… Az utazási iroda képviselője nagyon kedvesen fogad, átad a taxisnak, és irány Limassol. Hajnalban… Baloldalon… Szörnyű… Mintha tükörben lennénk… Szerencsére az öregúr csak az igazi cyprusi nótával küzd… Hú! Egy igazi jobbra nagyívű kanyarintás, és máris az Atlas előtt vagyunk. Minden úgy van, ahogy kértük: a legfelső szint az udvar és a medence felé… Csakhogy! Az utcafronton van még egy emelet… No, ez nem olyan nagy gond… Volt már rosszabb is… Azonban ez marad napközbeni teendőnek, mert a kis hazai után úgy dőlünk el, mint a fal nélkül maradt zsák.

Gyors elalvó és gyors kelő hírében járok. Ez rádiós ferdehajlam. Legtöbbször hasznomra válik. Az erkélyt kémlelem, nem titok: a kikötési pontokat és az antennahelyeket mérem fel. Persze, egyelőre csak szemmel. Remélhetőleg meg lehet oldani az elhelyezést. A koffein-illat megcsapja a többieket is, így egy kicsit kisebb a nógatás. Bármennyire is volt a lelevelezés, csak a főnök tud a tető belakásáról… Délutánig várni kell… Becserkésszük a környéket. Nem mondom! Nem éppen magyarbarát árak díszelegnek az árúkon. Nincs mese! A folyékony-kenyér és tömör is elengedhetetlen. Csak a mennyiség pénzméretesedik. Ez a hely Limassol északkeleti, üdülő övezete. A tengerpart látszik az erkélyünkről. Itt volt a régi kikötő is, melyet mára csak kisebb hajók birtokolnak. A kocsi-bérlést is kóstáljuk, de nem igazán nagy a lelkesedés az első tapasztalatok alapján, pedig itt az árak magyarszemnek sem rosszak. Egyelőre halasztva a dolog. Azt sejtjük, hogy hétvégén kisebb lesz a forgalom, talán majd akkor… Nem sok lehetőség van a felderítő körútra, hiszen Tibor valami vírussal és a folyamatos WC-re rohanással küzd, én pedig a legkisebb köhintésre is kemény fájdalmakkal küzdök. A mellhártya-gyulladás nem igazán szereti a sétát… Az inhalálás borzalmai, kis izzasztás, máris megjön a főnök.
Megvan a tetőkulcs. Tele van vízmelegítő elemekkel. Gyors felmérés. Legfontosabb a 80 méteres dipol. Mivel a kis árboc nem utazott – szükségmegoldásként – partvisnyélre kerül a közepe, a hidegoldal lejtősen, éppen HA-irányba. A meleg fele egy ideig megy egy helyileg adott árboc felé, majd kényszerből kicsit megtörve menne az épület sarka felé. Igen ám, de kéne még másfél méter. Beáldozzuk a WARC-os GP-t. Slégan kitoljuk a sarkon. Éppen kiadja, viszont így egy antennával kevesebb. Az egyik mellékelt képen szépen kivehető. Majd lehangoljuk a 80-ast. Volt már rá példa. Nem egy királytigris, de ez van. Viszont DUNAX 7-14-21-28-as GP-nek egész szuper helye lett itt a kb. 25-30 méter magas tetőn. Van egy kis kavarás: a radiálok nem igazán stimmelnek, aztán a villámvédelem is feleslegessé válik. Kis toldozás-foldozás, csippantás, átrendezés… Borzasztóan szakad rólunk a víz. Marha meleg van. Pláne, így a harmadik tetőn töltött óra után… Kialakul. Megy ez is rendesen, talán 14-en gyengébb, de valószínű beledumál valami helyi tereptárgy. Van elég. Gyorsan visszaformáljuk a tetőt. Normál-szemhez igazítjuk a levezetéseket… Lehet rádiózni… Egész gyorsan megvan az első visszahívás, 80-on. Egy bolgár. Jól szól, aztán néhány orosz, meg a rettenetes zaj. Nem kis meccs kihámozni egy-egy hívójelet.

Eddig sem volt titok, hogy az éteren kívül igyekszik kis csapatunk másképpen is meghódítani a szigetet, ahová vetődünk. Cypruson ez a fárnya “Balra tarts” egy újabb akadálynak tűnik. Belevágunk. Már idehaza sejtettem, hogy én leszek a sofőr, így már itthon elkezdődött a szoktatás. Sőt! Én már régebben tervbe vettem ezt a szigetet, és akkor is eltöltötten néhány félórácskát, a baloldali szimulációs pilótáskodással. Most is rásegítettem egy kicsit… Nem mondom, hogy emiatt, de talán egyetlen duddantással csináltam végig a négy nap több mint 600 kilométerét, baloldalon. Hozzáteszem, hogy rendesen lefárad az ember, mert minden kereszteződésre (jobbra nézek először… jobbra nagyívben… balra kisíven kanyarodsz… mindig az utca baloldalára érkezel…), körforgalomra (a jobbról jövő forgalomnak elsőbbséget adsz… balra beballagsz a körforgalomba… balra kisívben kilépsz…) külön-külön rá kell készülni… Nem piskóta… Nomost! Jön a kormány, a beülés, az irányjelző, a pedálok és az ablaktörlő egy sima, egy fordítottja… Hú! Nem akármi, de nagy hiba lett volna kihagyni. Még szerencse, hogy automataváltós a gép. Jellemző erre az abszurd helyzetre, hogy Sanyi (a mögöttem lévő ülés bérlője) minden este lábfájásra panaszkodik, nyomkodja rendesen a “pótféket”. A Tibor még véletlenül sem találta el a megfelelő irányt. Négy nap alatt...

A szigethódítás nagymestere HA6ZV Tibor lép előtérbe, hiszen Ő a felelős az egyéb programokért. Reggelenként tisztázódik le az aznapi etap. Elemében van, ezt nagyon érti. Nagyjából 200 km-es köröcskéket tervez, a nevezetességek sorba vételével. Cyprus 4-5 ilyen körbe férne bele ebből a megközelítésből. Egyenlőre azonban
csak három napra van autónk.
Az első nap: Limassol – Pafos (a tengerparti börtön, a kikötő), visszafelé a barlangok (csak kocsiból) – Majd Apfrodité mondabeli partra lépésének helyén időzünk egy kis időt (a hely varázslatos, az ő helyében én is itt léptem volna ki a habokból. HI!) – Aztán az episkopi Apollón szentély, aréna és az ókori romváros megtekintése – itt az egyik színházra sehogyan nem találtunk rá, egy idő után eltűntek a táblák (3-4 próbálkozás után kihagytuk). Aztán haza Limassolba. Este a betegségünknek áldozzuk egy kis pátyolgatással, inhalálással.
No, azért a QSO-zás is megy. Ma remek az éter. Sokkal jobban hallunk, hiszen elenyésző a QRN. Ennek megfelelően közel duplája összeköttetés kerül a logba mint előzőnap. A szorzók is szépen gyűlnek. Ezen az estén hallottunk először és utoljára japánt 80 méteren. Sajnos nem jött össze. Érdekes, hogy az USA-ban jobban hallanak. Egyébként mi is jobban veszünk abból az irányból. Ekkor még abban reménykedünk, hogy elmúlt a nagy QRN. Bár igaz lett volna.

Ettől kezdve, szinte végig ugyanaz a program. Napközben a történelmet, éjjel pedig az étert faggatjuk. Végig sétálunk Green Valley-i vízesésen… Megnézzük a szi-get legmagasabb pontját, Troodos-t, ahol sífelvonó van. Télen tehát hónak is kell lennie… Rácsodálkozunk az ENSZ-rádió-bázisra (kívülről, fotó nélkül)…
Kykkosi monostor gazdagságát is megcsodálhatjuk, a híres Mária-képpel. Nem tudjuk ez-e a valódi. Elvetődünk egy hegyi templomba, amely teljesen új. … Egy perc némasággal adózunk Makarios érsek sírjánál, amit éjjel-nappal katona őriz az érsek kedvenc meditációs hegytetője közelében. Véletlenül – a hosszúnak tűnő visszautat szerettük volna lerövidíteni, nem jött be – kerülünk Mylkouri kis hegyi faluba. Aztán egy csodálatos órácskát töltünk a hegyi kocsmában, ami mellesleg csak annyiba került, mit a tengerparton néhány perc. A felszabadított csapatrész a helyi szőlőpálinkát is megörvendheti. Nekem marad a hegyi kecskesajt, a gyümölcs, és a borzalmasan erős zaccos-kávé. Az útrövidítés lehetetlen volt, mégis betekinthettünk az igazi hegyi életbe Cypruson. Ha arra jártok, ajánlom az eltévedést. Megéri.

Meglehetősen szájtátóra sikerült a kiegészítő program összeállítása. Estére már jó esik egy kis rádiózás. Ma megint jobban tudunk venni, ennek megfelelően több is az összeköttetés, néhány szorzócska is be-beakad. Egyébként senkit nem kell altatni a pihenőidejében, szól a kánon rendesen. Szerintem ilyenkor még az is megelégedetten horkol, aki egyébként nem is szokott.

Reggel megint nekivágunk. Ráálmélkodunk a Hirokitia-i neolit-kori falucska gyönyörűséges maradványaira… Nycosia-ban 15 méterre parkolunk a ZÖLD-vonaltól, a kiábrándító megosztottság határától… A városnézés, emlékhelyek mellett természetesen a Cyrusi Nemzeti Múzeum sem maradhat ki… Hazafelé menet Larnacaban vacsorázunk. Ki-mit. Bőségesen és természetesen a legnagyobb megelégedéssel rakjuk tele a pucrot. Nem mondom! Mozdulni is alig tudunk, pedig a HA6PS Zsolesz már be is segített. A szokásos vendéglátói kedvességgel még egy kis grátisz-itókával is alánk tesznek: Nehogy elfelejtsünk legközelebb is betérni hozzájuk. Reméljük így lesz.

Az utolsó napra elfogy az erő. Kocsink sincs. Még a hiányzó ajándékokat begyűjtjük, majd kicsit kocsmázunk… Rádiózunk… Pakolunk… S már Ócsán, szeretnénk a Tibor garázsban-nyitva-hagyott-ajtós-akkumlátor-lemerülésén túllenni, aztán egy új akksival ez is megoldódott.

Jól éreztük magunkat! Remélem kellemes összeköttetéseket könyvelhettetek el velünk. A 700 körüli összeköttetés, az 55 feletti DXCC várakozáson felüli. Ha még a QRN is velünk lett volna… Majd jövőre! Valahonnét.

A lapokat a saját hívójelünkre kérjük. Az 5B/HA5RT lapjai via: HA6NL. A válaszokat mindenki úgy kapja, ahogy hozzánk érkezett.

Amatőr Üdvözlettel: HA6NL Laci.