Pasman 2004 (9A6NL - HA6NL - írása)

Biztos sokan gondolkodtatok már azon, hogy mit lehet kezdeni egy ilyen aprócska DX-pedícióval?... Mi lehet ebben a jó, vagy a biznic?... Minek megyünk már többedszer is ugyanoda vissza?... Miért nem gyujtöget az ember, aztán ritkábban és nagyobbat durrantana?...
Én is elgondolkodtam már ezen. Ne hagyjátok abba az olvasást, még akkor sem ha egy vers jön. Lehet, hogy ez is közelebb visz bennünket valamihez. És persze ez is én vagyok, a rádióamator, HA6NL - Laci!

Ismeros táj (Kis horvát falu, új iskolával)

Ellépni tole, elbújni
a köszönés elol nem lehet.
Repül, robog...
Százára rója
kilométeréhségünk
a kikelet.
Aranyló, perzselo korong...
Halomra lott,
halomra dolt
házak.
Izzó, zokogó délibáb...
Imába szott,
imába nott
vágyakat.
Majdnem kopasz, ismeros
- érthetetlen -
a Dalmát táj.

Szemlehúnyni, füldugni
az üdvözlés elol nem lehet.
Pereg, rohan…
Glédára szórja
megújuláséhségünk
a zenitet.
Tisztuló, vibráló talány…
Hiába lott,
hiába dolt
falak.
Játszó, daloló pillanat…
Jövobe szott,
jövobe nott
iskolát.
Majdnem kopasz, ismeros
- példát éro -
a Dalmát táj.

Mész az úton, mész... pörögnek a napok, évek, kilométerek... Már negyedik éve... És - egyszercsak - észreveszed, hogy Horvátországba érsz. Négy éve még csak a halomralott házakat repítette a mozivászon. Ma? Ma, magyar léptékkel mérhetetlen mértékben épül adriai szomszédunk. Nekünk utópiának tuno kilométerek, alagutak, autópályák fogadnak Házak, gyárak, intézmények és iskolák. Új iskolák. Néhány száz lakosú falvakban (Kakma, Kraj, Kukljica...) gyönyöru, tágas iskolák épültek... A semmibol és hihetetlen gyorsasággal... Alig tíz esztendeje embertelenség lakta e vidéket. Ma? Ma, a jövot - saját jövojét - hangolja déli szomszédunk.
Valamit tudnak, valamit másképpen - talán jobban - csinálnak. Talán kevesebb az újgazdag, s van még középember. Hm!

No, ezért is megy a két autós kis konvoj, a hét fos különítmény Pasmanra, Mali Pasman falucskába, a 9A2ZD Brankóhoz. Szinte a turoképesség határáig pakolt kocsival, mint a teknosbéka visszük a komplett QTH-t.
Az utazásunk idorend szerint:
A szokásos, távolabbi elozményekrol már az elmúlt évben írtam.
Vasárnap az antennák karbantartása, bilincs-, csavarcserék, érintkezo felületek felcsiszolása. Majd a kocsiba is be kell próbálni, hiszen a teton semmit sem akarunk vinni. Végfok, technikai próba. Néhány amphenol forrasztás.
Hétfon néhány élelmiszer pótlása, tankolás, majd délután pakolás.
Kedd hajnal 3-kor indulunk. Pestre menetrendszeruen fél 5-re érünk, 9 órára pedig a letenyei határátkelohelyen vagyunk. Az új rendelkezések értelmében nem készítünk semmiféle papírt a berendezésekrol. Nem is kell, nem is kellett sehol. Ugyan megkérdezik: mi ez, de óriási tisztelettel (!) nyugtázzák mindkét oldalon, amikor azt mondom rádióamator. Tankolás - néhány forinttal olcsóbb - és már szeljük is friss autópályákat. Délután 4-re már Brankó teraszán bontjuk a hideg sört. Egy jó piheno a pilótának, a többiek pedig már Mrljane falucska homokos partját tesztelik. Ez is ritka kincs erre. Általában köves a part.

Hajnalig húztam. Kisebb megszakításokkal... Vacsora... Szúnyog, légy... Továbbra sem nagyon hederít a védekezésünkre. Talán 2-3 óráig tart egy kenés, vagy fújás... Aztán nem csak úgy érintoleg marnak, hanem úgy rendesen. Borzasztóan viszketosen, dagadósan, gugásan... A szúnyogok kisebbek mint idehaza, viszont rettenetes a tuzerejük. A nálunk ártatlan legyek Pasmanon csípnek, rendesen. Aztán van ilyen kis deltaszárnyú legyecske, aminek a csípése után 1-2 napra még be is gyullad a bordísz. Persze a bögöly ugyanolyan, csak méretesebb, a harapása úgyszintén... Szóval erre ébredek... Már megint elillant a védekezés ereje... Hajnali kelo lévén körbesétálva kísérem a Biográd felol elobukó napot. Szentesítem, szemrevételezem az antennák helyét...

Korán kell kelni, hiszen talán 9-10-ig viselheto el a hoség. A HA7JJS-Sanyi és a HA6PS-Zsolt is túljut a reggeli kávén. A 3 elemes yagival kezdünk. Új helyre kerül, hiszen a személykocsis szállítás miatt nem tudtuk az alulról építkezos árbocot vinni. Az áttervezés a terasz sarkára szól, és hát egy kitolható (11,8 m) katonai árbocra. A felso két tag kimarad így olyan 8 méterre kerülhet fel az antenna. Így éppen el tud még loni a házteto felett. Kedvezo viszont, hogy kézzel forgatható, és néhány lépésen belül elérheto. Az elemek összerakásakor büszkén nyugtázzuk Zsolesszal, hogy nem hiába pászítgattuk, csiszolgattuk, újítgattuk vasárnap az illesztési pontokat. Ragyogóan stimmel minden. Két óra sem kell az összerakáshoz (tavaly legalább dupla idot eljátszottunk vele). Tíz óra körül már vagyunk elegen a felállításhoz is. Minden rendben, derül ki a méréskor. Úgy megy, ahogy a nagykönyv megírta. A nehezén túl vagyunk, jöhet az elso mártózás (nekem). Mrljane a hozzánk legközelebb eso parti strand. Kocsival nincs 5 perc. Pasman talán egyetlen, hatalmas kiterjedésu, lassan mélyülo, és ami a legfontosabb homokos strandja. Ugyan máshol is vannak kisebb, mesterségesen homokozott strandok, de ez van közel. Nem sok változott egy év alatt. A víz talán melegebb egy néhány fokkal és kristálytiszta. Változatlanul nincsenek sünik. A parti fák kicsit nottek, a szemközti lakatlan kis sziget elol elvontatták az elsüllyedt hajót, amelyiknek a tatját még tavaly látni lehetett, a büfé változatlan, az árak is maradtak (fagyi 4 kúna/gombóc - veszettül nagy gombóc -, sör, üdíto, kávé 6-8). Röviden: nincs változatlanul nagy durranás ezen a békés partszakaszon. Kellemesen lubickolhatunk a sósban, és az eros napsütésben.

Délután Tkonba indulunk. Feltöltjük a szomjoltó- és élelmiszerkészletet. Újabb védekezo eszközöket is vásárolunk a zümmögo óriások ellen. Az árak egyeztetésénél ugyan van némi emelkedés, de nem túl jelentos. Még mindig olyan 1,5-szöröse szinte minden az otthoninak. Újdonságként fedezzük fel a strapapalackos sört. Az Ozujskot találjuk a legjobbnak, hiszen csakis horvátot akarunk inni. 7 decis és másfél literes is van belole, 8 ill. 14-ért. A legjobb fagyit is ebben a legdélibb falucskában mérik, és a péksütemény is folyamatosan friss. Itt található a falu déli határán a sziget nudista campingje. No, nem nekünk, hanem akik úgy érzik szabadnak magukat. Mi gatyában izzadunk, s gatyában is gyakran érezzük gatyátlannak magunkat. 38 fok van árnyékban. A napon... HÚ!

Az újabb mártózás után a 7 megás GP jön. Ennek is újratervezett helye van. Brankó déli árbocát magasítjuk egy kicsit. Ide kerül a GP alja, olyan 12 méter magasba. Sikerül megfelelo kikötési pontokat találni a 10,2 méteres folytatásnak is, így igen gyönyöruséges, monumentális. Viszont, a magasság miatt megfeleloen rövidült is, így a radiálokat a legvégére kiengedve is még hosszabbítatná magát. Egészen addig míg Sanyi le nem engedi a Japán irányú radiált. Ekkor helyreáll minden. Stabilizáljuk a nem éppen papíron megszerkesztett állapotot, s így marad végig, közel a tökéleteshez. A jó kikötések, rögzítések aztán jól jöttek késobb a vihar idején. Jó is. A teraszra berendezzük a fomunkahelyet, és szépen jövögetnek 14-en a japánok, no és 7-en is. Éjszakába nyúlóan birizgáljuk az étert.

Ma - pénteken - visszakompoltunk Tkonból Biográdba. A Krka-vízeséshez megyünk. Csak 45 kilométerre van. A nemzeti park 40-50 kilométer hosszú 5-6 széles, és felöleli a négyszintu csodálatos vízesés teljes területét. A belépo a parkba 60 kúna (gyerek 40). Ez az egész park területére egy napra érvényes. Tartalmazza, hogy valamennyi szintet megnézheti a látogató, az itt található múzeum, vízimalom, kolostor és miegyébre is érvényes. Sot! A vízesés közvetlen közelébe visz a hajó, nem kell külön fizetni érte, bár nem annyira a hajón kérték a jegyet mint inkább a vízesés területére lépéskor. Fantasztikus a látvány. Ember legyen a talpán, akinek az érzelmei nem indulnak meg a látványtól. Víz, víz. Minden irányból, minden irányba. Töri, keresi az utat. Minibuzgárt nyit, eltunik, újrabukkan, csobogón fehérhabbá porlad, kanyarog, feltunik, elbújik, tekeri a kovácskalapácsot, pörgeti a malomkereket... Dögönyözi a vízbevágyók hátát... Magával ragadó, magyarzseb léptéku, egésznapos program a Krka. Aki arra jár, ne hagyja ki. Jó tanács! A vízesés területén hidegrázó árak járnak: sör-20, víz-20... A hutoszatyor jégakkuja, szerénysége, szegénysége itt nem annyira szégyellnivaló... Másoknak sem, nekünk sem...

Estére még mindig van ero. Felváltva rádiózunk. Elfogadható a terjedés, aztán jól is hallanak, pedig még csak az alapgépet élesítettük be. Zsolt kikap egy jó kis Japán terjedést 14-en. Késobb kiderül, ezután kapcsolták ki a sávokat. Reggelre már nem mindig és mindenütt hallottak a Nap-kitörés és a késobbi aurora miatt. Képzeljétek, még 7-en is csináltam svéd és norvég állomást a szokásos károgó hanggal.

A hajnal a 3,5-es dipolé. Sejthetitek, hogy ez is új helyre kerül. Az északi tornyot magasítjuk meg. Nem lett rossz helye. Kis hangolás után, az 1:1 itt is megállja a helyét. 28 kivételével nem nagyon melegítettünk felesleges energiát a visszavert teljesítménnyel. No, itt sem érjük el az 1:1,2-t. Egyébként a 7-es GP 21-en is szépen rezeg, s az állóhullám arány a szokásos. Egyébként néha ilyenkor megnézi az ember, hogy nincs-e baj a muszerrel. Nincs. Jöhet a végfok, és a teljes állomás berendezése. A fomunkahely (TEN-TEC OMNI V., végfok, notebook, elkey) mellett, a második munkahelyen FT757GXII, notebook, elkey és antennahangoló (a versenyen 10 wattra visszavett teljesítménnyel). Nagyjából lehet is dolgozni egymás mellett, ahol meg nem lehet, ott nem megy, aztán annyi... HI!

Eljött a verseny napja. Nem igazán jók az elojelek. Eléggé ki van kapcsolva a rövidhullám. Talán egy kicsit jobb, mint elozo nap, de ezzel együtt rettenetes. Alig hallani DX-et. Azért hívnak. Szerencsére jó az aktivitás Európából. Szépen gyulik a pont, a szorzó már nem annyira. Az elso váltásig több QSO, kevesebb szorzó, de több a pont. Ez abból adódik, hogy elég sok sziget (15 pont) hív vissza, vagy fordítva. Zsolesznek is jól megy viszont lehetetlenül kevés a szorzója. Ennek ellenére szépen halad a dolog. Egészen úgy éjfélig. Ekkor csoda történt. Vihar érkezett Pasman fölé. Dörgés, villámlás. Rettenetesen lelassulunk a lehetetlenségig lereccsent vételi viszonyok között, de azért még lehet QSO-zni, bár sokszor kell újra kérdezni. Ez is véget ér. Megérkezik a felhoszakadás. A váltás elott tán 10 perccel. Vészhelyzetté fokozódik a dolog: hatalmas ívek az árboc és az antenna között, közeli villámcsapások, minden amit el sem képzel az ember... Ki kell kapcsolni... Még suru kisülések közepette összetoldom a 7-es GP-t és a 3,5-es dipolt... Így valamivel több, mint két órás kényszerpiheno után, újra indulhatunk.

Negyedik éve járunk a szigetre. Felhot még mutatóba is csak ritkán láttunk. Brankó nem is nagyon emlékszik hasonlóra. Hát! Mi megéltük. Túléltük. A technika is. Ez végül meghatározta az eredményünket: 9A6NL 850 QSO (közel 200-al kevesebb mint 2003-ban), 144 (több)szorzó; 9A/HA6PS 559 QSO 77 szorzó. No, és persze majd elfeledtem, a 9A/HA7JJS is muködött QRP-vel. Már amennyire a fomunkahelyi QRM engedte. Sanyi becsületére legyen mondva a viszonyokhoz képest O jó eredményt könyvelt (93 QSO, 22 szorzó és mind az 5 sávon volt összeköttetése). Ha a pontokat nézzük nekem nem sokkal van kevesebb, Zsolesznak úgy százezerrel. Igen. Nem mindent lehet bekalkulálni egy expedícióba. Mindenesetre nem rajtunk múlt... Majd jövore!

Egy nappal a szokásosnál tovább maradunk. A vihar meghozta a rossz idot. Ugyan a nap elo-elo kandikál, de szinte folyamatos a szél. Nem nagyon látogathatjuk a homokos partot.

Gyorsan eltelt ismét a 9 nap. Profi módon bontunk. A bevezeto kérdés - így a végére - tovább bonyolódik, hiszen nem biztos, hogy a tervezésnél ezt szerettük volna. Mégsem vagyunk csalódottak. Azt hittük, ismerosként érkeztünk... Most kiderül minden mindig új. És ez is hozzátartozik az egészhez, s az összképben élménnyé lelkesül.

Sok 73 és DX!
HA6NL

U.I.: A QSL-lapok már elkészültek. Mindenki úgy kapja, ahogy a lapja hozzánk érkezik.

- Fotóalbum