9A/HA8KW/P – Prvic szigeti mini-expedíció 2003

Néhány évvel ezelott a horvátországi Krk sziget legdélebbi városkájában járva megláttam egy képeslapon, hogy a sziget déli lábánál lévo (egyébként lakatlan és kopár) kis sziget neve Prvic, mely nyilvánvalóan az én vezetéknevemet hordozza magában (Prvic – Provics, kiejtésben szinte teljesen azonos)! Fejembe vettem, hogy egyszer még meglátogatom ezt a szigetet, de rádióval felszerelkezve. Otthon aztán egy részletes térkép tárgymutatójában keresgélve meglepodve tapasztaltam, hogy két ilyen nevu sziget létezik Horvátországban! Nosza, gyorsan meg is kerestem, hogy hol van a másik: Sibeniktol dél-nyugatra, az Észak-Dalmát szigetcsoport tagjaként. Ami még érdekes volt, hogy - ellentétben a másik ugyanilyen nevu szigettel – ez a sziget lakott, két település is van rajta: Prvic-Luka és Prvic-Sepurine. A „szigetem” az IOTA EU-170-es számú Észak-Dalmácia Csoport tagja, a horvát sziget diplomában (IOCA) a CI-094 számot viseli. Mostmár aztán még jobban megerosödött bennem az elhatározás a rádiós kiruccanás véghezviteléhez.

Az interneten elindítottam egy keresést a sziget nevével és teljesen véletlenül megtaláltam egy horvát internetes utazási irodát: www.adriatica.net . Itt aztán több – többek között magyar – nyelven lehet keresgélni (és levelezni, telefonálni, lefoglalni) a jobbnál jobb, szebbnél szebb, és nagyon jutányos árú horvátországi üdülési helyszínek között. Három apartman is szimpatikusnak bizonyult, mindegyikkel lelevelezte az utazási iroda az én extrém kérdésemet: rádióamator adóvevot, antennákat engednek-e telepíteni? Ketto nem éppen lelkesedett az ötletért, egy viszont határozottan igent mondott! Így találtam rá arra a Prvic-Sepurinében lévo apartmanra, melyet végül sikeresen lefoglaltam. Azt már az elején közölték, hogy a szigetre személyszállító hajók közlekednek kizárólag, ezért gépkocsit, egyéb motoros jármuvet bevinni nem lehet, de nem is érdemes, mert olyan, hogy úthálózat, gyakorlatilag nem létezik, de minek is, hiszen az egész sziget kb. két kilométer hosszú, 500 méter széles, és a két település közötti távolság alig 2-300 méter, amit mindössze egyetlen keskeny kis út köt össze. Úgy döntöttem, hogy ez a kis „bosszúság” nem veheti el a kedvemet, így vásároltam két kerekes, összecsukható kis fémvázas kocsit a csomagok, a „rig” és az antennák autóból történo kipakolását követo minél mobilisabb mozgatásához. Mint utóbb kiderült, ez nagyon jó gondolat volt!

A szállás lefoglalását követoen be kellett fizetni a szállásköltség 35%-át eloleg címén. Ezt többféle módon is meg lehet tenni, én a banki átutalást választottam. A befizetést követoen megkaptam a szállásadók adatait, hogy az érkezéssel és minden más egyébbel kapcsolatban közvetlenül lehessen kommunikálni velük. Nagyon készségesek voltak a szállásadók is, beszéltek angolul, és elintézték, hogy információm legyen az autó elhelyezésérol, az induló és érkezo hajójáratokról!

Az indulás elott legkésobb 15 nappal kellett befizetni a fennmaradó összeget, ezután megkaptam a számlát a befizetésekrol, megküldték a „voucher”-t, mellyel a szállásadónál kellett jelentkezni, valamint küldtek egy telefonkártyát, melynek használatával kedvezményesen lehetett külföldre telefonálni!

Az idointervallum kiválasztásánál fo szempont volt, hogy az IOTA-verseny is beleessen, de az is, hogy az utazás ne hétvégén történjen, mert már sok évvel ezelott megtanultam, hogy az Adria felé és onnan a hétvégeken óriási a forgalom.

Nagy izgalommal telt az indulás elotti nap, már elozo nap összecsomagoltam a RIG-et (Icom IC-745 alapgép, házi gyártmányú tápegység, házi gyártmányú el-key, egy 20 és egy 40 méteres hosszabbító) és az antennákat (DUNAX GP 10-18-24 MHz-re, DUNAX GP 14-21-28 MHz-re, dipólok 1,8 MHz-re, 3,5 MHz-re és 7 MHz-re, koaxok plusz 150 m szigetelt „villanyvezeték” 2 mm-es rézérrel, hátha lesz elég hely). Hajnali 1-kor indultunk útnak 2003. július 24-én csütörtökön. Több útvonaltervezo programot is „teszteltem” indulás elott, végül a www.viamichelin.com mellett maradtam, ennek a részletes, térképvázlatokkal kiegészített útitervét nyomtattam ki és használtam. Fejembe vettem, hogy a viszonylag legrövidebb utat választom odafelé menet. Ez esetemben a Szeged-Baja-Mohács-Pécs-Barcs-Osijek-Okucani-Ljubljana-Knin-Sibenik útvonalat jelentette. Céges autóval mentünk MOL-kártyával felszerelve, ezért a határhoz leheto legközelebb eso MOL kutat volt célszeru célbavennem legutolsó magyarországi tele-tankolás céljából. Pécs azért szerepelt az útvonalban, mert megkérdeztem a MOL-tól, hogy a délvidéken hol vannak éjszaka is nyitvatartó benzinkútjaik. Sem mohácsot, sem Barcsot nem említették, csak Pécset. Visszafelé láttuk, hogy pl. Barcson is üzemel 0-24 órás MOL benzinkút…

Csak amikor már reggel világosodott, akkor érett meg a gondolat, hogy aki nem kimondottan a bosnyák hegyvidék szépségei miatt vetodik a Dalmát Hegyvidék órákon át tartó szerpentinjeire - sokszor már 30-40 km/h-ás „száguldást” is elérve, HI -, annak inkább a hosszabb, de idoben és kényelemben mindenképpen kifizetodobb horvát autópályát érdemes választania… Visszafelé már én is így tettem, bo két órát megtakarítva az odafelé úthoz képest, igaz, mintegy 100 km-rel hosszabb úton. Az autópálya díja csak töredéke az itthon megszokottnak: mintegy 170 km megtételéért mindössze 1400 Ft-nak megfelelo összeget fizettem.

A határokon való átjutás mindenütt zökkenomentes volt. Többször elmagyaráztam, hogy mit rejt a csomagtartó (rádióamator felszerelés), de igazán sehol sem voltak rá kíváncsiak, se megnézni nem akarták, se papírokat nem kértek. Még olyan is elofordult, hogy nevetve mondta a határor, hogy pár órája már találkoztak hasonló úticéllal rendelkezo rádiós csapattal (t.i. a versenyben csehek és két másik magyar csapat is horvátországi szigetekrol rádiózott). Az út folyamán a Boszniához közeli horvát részeken és Boszniában megdöbbento volt látni a még mindig lakatlan kis falvakat, a szétlott házfalakat, a kiégett utcákat, tetoket…

Terveim szerint a délután 1-kor induló hajójárattal mentünk volna Sibenikbol a Prvic szigetre, a 6 órán át tartó folyamatos balra-jobbra, jobbra-balra szerpentinút ezt a tervemet meghiúsította: 2-re értünk Sibenikbe, a kikötobe. Nem baj, legalább sietség nélkül, komótosan ki tudtunk pakolni az autóból a fél 4-kor induló járathoz. Mindössze 150 méterre a hajó indulási helyétol találtuk meg a szállásadóink által elozetesen javasolt 24 órás orzött parkolót, ahol napi 10 Kunáért (kb. 370 Ft) hagyhattam az autót. Megváltottam a jegyeket: az egy óra és 15 perces hajóút is csak potom 10 Kunába (370 Ft) került!

Délután fél négy, a hajó elindult! A nap éppencsak kikukucskált a felhok mögül, de érezni lehetett, hogy csak játszik velem, esze ágában sincs a felhok mögött maradni. A tenger illata, a sirályok hangja, a hajómotor monoton zúgása, mind-mind azt sejttették, hogy közeledünk a cél felé, amit addig még csak elképzeltem magamnak, éppen ezért egyre izgatottabban figyeltem a hajó orra elott csendesen hullámzó tengert, a szigeteket: elobb a Sibenik elott lévo keskeny szorost, aztán a vízi erodöt (Szent-Antal Erod), Zlarin szigetét (EU-170, CI-148), majd a lakatlan Lupac szigetet (EU-170, CI-385), ezután a Prvic sziget déli települését, Prvic Lukát, majd a végcélt, a Prvic szigeti Prvic Sepurine kikötojét. A hajó gyorsan kikötött, leszálltunk, a csomagokat nagyon jól lehetett mozgatni a kis guruló eszközökkel! Ahogy felpillantottam, odajött hozzám egy csinos hölgy és angol nyelven megkérdezte, hogy ugye én vagyok a Ferenc. Nagyon megörültem, mert nem is gondoltam volna, hogy ilyen egyszeruen meglesz a személyes kontaktus a szállásadóval. Az is igaz, hogy ilyen „extrém” csomaggal senki sem rendelkezett a leszállók közül, HI! Bár az elozetes telefonok alapján már hetekkel, sot hónapokkal elobb kiderült, hogy nagyon közel van a kikötohöz a szállás, a helyszínen mégis a meglepetés erejével hatott, hogy kb. 20 m volt a távolság! (A mólótól, ahol a hajó megállt, kb. 50 m, de a víztol 20 m) Egy kis téren, pálmafákkal övezve állt a kétszintes ház, melynek a második emelete volt a szállás. Amint a csomagokat az udvaron egy kupacba sikerült gyujteni, azonnal elkezdtem nézegetni az antenna telepítéséhez alkalmas pontokat, a helyet, és elso látásra nem voltam éppen feldobva… Nem tudtam elképzelni, hogy hová tudnám rögzíteni a GP függoleges elemét, a dipólokat… Sima kofal, pici, zárt udvar, egy kis koterasz, a ház elott rögtön közterület… És én még azt írtam otthonról minden fórumra, hogy 160-tól 10 méterig minden sávon vételkész leszek…

A hosszú utazás és a háromszori ki-, bepakolás miatt elég fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy a szállás elfoglalását követoen ne kezdjek azonnal antennát telepíteni, így a késo délutánt egy kis felderíto sétával, az estét kiadós alvással töltöttem. Másnap reggel viszont megkezdodött az állomás és az antennák telepítése! Sajnos, nagyon szuk hely állt rendelkezésre: úgy nézett ki, hogy csak egyetlen vertikál telepítésére lesz lehetoség, az is rögtön a kobol készült teraszon, a ház falához mintegy két méterre… Még jó, hogy 3 sávosak a vertikáljaim… Tekintve, hogy az IOTA verseny idopontja közelgett, ezért a 14-21-28 MHz-es vertikált telepítettem. Nem volt egyszeru feladat, de hosszas séta és keresgélést követoen sikerült találnom egy elhagyatott telek belsejébe lopózva (régen szálloda lehetett) egy fiatal akácfát, amibol kisbaltával faragtam egy kb. 2,5 m hosszú, egyenes rudat, amit a terasz oldalán található két kerek vaskarikába illesztettem (régen talán zászlótartó funkciója lehetett), ehhez erosítettem az antenna talpát, innen húztam ki a radiálokat sok-sok veszodség közepette, de végül minden a helyére került. Nagyon szerettem volna még legalább az egyik alsóbb sávra telepíteni egy dipólt is. Akárhogy méricskéltem, sehogyan sem volt neki hely… A véletlen segített: a háziasszony meginvitált egy kis fügepálinkára, és beszélgetés közben kiderült, hogy a szomszéd telek (amin a fügefa, némi szolo, szilva és almafa található) is az o tulajdonuk! Persze nem szabad itt most a lehetoségek tárházára gondolni, hiszen egy ilyen telek csak kb. 12 m hosszú, 10 m széles, és a két telek között egy forgalmas gyalogút visz a sziget beljesébe… Mindenesetre engedélyt kaptam, hogy amennyiben az antennám végét nem tudom a szállás telkén rögzíteni, akkor megfelelo magasságot tartva – nem zavarva az ott elhaladókat – a másik telken található fákhoz rögzíthetem. Így aztán rövid idon belül felkerült a 7 MHz-es dipól közepe a vertikálnak a földtol kb. 4 m magasan lévo talppontjához és mint inverted „V”, az egyik végét kikötöttem az udvar végébe, a másik végét pedig a szomszéd telek szilvafájához 2,5-2,5 m magasan. A 9A/HA8KW/P hívójel 14:31 UTC-kor megjelent elso alkalommal az éter hullámain, 7 MHz-en! Jól ment a dipól, elobb távírón, majd SSB-n is kipróbáltam, rögtön összeakadva 9A6NL Lacival, a Pasman szigetrol! 20 perc múlva beüzemeltem a korábban telepített vertikált is. Nagyon jól ment az is, 21 MHz-en, majd 14-en próbáltam kisebb pile up-ot generálni. Estefelé rövid vacsorát követoen továbbra sem hagyott nyugodni a QSO-láz: hajnali 1-ig rádióztam.

Szombaton, 26-án 12:00 UTC-kor kezdodött a verseny, én a 12 órás Low Power Island Expedition Non-Assisted egykezelos kategóriában indultam. Még hetekkel a verseny elott rendszeresen elemezgettem a terjedési elorejelzéseket, ellenoriztem a sávok állapotát, és megpróbáltam idobeosztást kreálni magamnak a várható terjedési irányokkal és frekvenciákkal paraméterezve. A verseny elotti délelott szétnéztem a sávokban és megdöbbentem: az egy-két nappal korábbi némi terjedésnek nyoma sem volt! Most éreztem a leginkább hiányát egy online Internet hozzáférésnek, mely alapján a K-indexhez, I-indexhez hozzá lehetett volna jutni… Abban reménykedtem, hogy nem lesz olyan gyors a változás a versenyig, ezért a pár nappal korábbi értékek muködni fognak… Nem így történt. Olyan csapnivalóan rossz terjedés volt, amit még legmerészebb álmomban sem mertem volna gondolni… 28 MHz-en például egész kinntartózkodásom alatt egyetlen összeköttetést sem sikerült naplóznom, mindvégig teljesen süket volt a sáv. Mindettol eltekintve a verseny nem sikerült túl rosszul, a tavalyi eredményemhez képest még 32 QSO-val, 6 szorzóval jobb is lett (531 QSO, 91 szorzó idén).

A versenyt követoen levettem a 14-21-28 MHz-es vertikált és a WARC-vertikált telepítettem a helyébe, hogy legyen QSO 10-18-24 MHz-en is. Ehhez pluszban feltettem még az épület padlásterébe egy hevenyészve összeállított dipólt 14 MHz-re, hogy „minél több sávon” vételkész lehessek. Sajnos a 3,5 és 1,8 MHz-es sávra semmi esélyem sem volt antennát telepíteni.

A terjedés istenei továbbra sem voltak túl jószívuek hozzám, ezért jutott némi ido horgászásra, borkóstolásra, egy teljes szigetre kiterjedo felderíto sétára is. A rossz terjedéssel való erotpróbáló bírkózást végül július 30-án délután fejeztem be 1063 QSO-val a naplómban, melyek túlnyomó része - a dipól kis magasságának dacára - 7 MHz-en született. Készültek képek is, melyek felhasználásával fogok szép, színes QSL-lapot készíttetni.

Mindenképpen szeretnék még visszajönni erre a szép kis szigetre, legközelebb talán már az alsóbb sávokban is hallani fogtok! De elobb más szigetrol! Honnan? Mikor? Ez egyelore maradjon titok…

73 & DX de Feco HA8KW

- . -

Nemrégen érkeztek az eredmények a sziget versenyrol: a kategóriámban a 8. helyezést értem el! Nem túl rossz! Jövore is indulok!

2003. 11. 25.

Feco HA8KW