Adriai nyaralás rádióval 2004 - 9A/HA8KW/P

Kezdem kicsit korábbról: az év első napjaiban, pontosan január 15-én este Budaörsről hazafelé, Szegedre tartva egy jeges kanyarban kicsúsztam autóval, csúnyán összetörtem magam: fejemet, homlokomat szétszabdalta a szélvédő, eltört a szegycsontom, a lábfejem, a térdem; kórházba kerültem. A jobb lábfejemet és térdemet megműtötték, egy tenyérnyi csontdarabot a csípőmből pótoltak. Február elején már otthon voltam, de csak feküdni tudtam március elejéig, úgyhogy volt időm gondolkodni, jegyzőkönyvet írni az évvégi - éveleji versenyekről, QSL lapokat írni az előző évi Prvic szigeti QSO-król. Néha azért megkockáztattam eljutni az adóvevőig, és ez annyira felvillanyozott, hogy a napi rehabilitációs torna részévé vált ;-)

Március első napjaiban kivitettem magamat, és persze az adóvevőt a 20 kg-os tápegységgel együtt a tanyánkra, ahol már részt vettem az idei HA YL-OM versenyen. Elhatároztam - ha már mankóval tudok közlekedni, az ugye azt is jelentheti, hogy a nyárra talán eldobhatom azokat -, hogy idén ismét megkockáztatom Horvátország valamelyik szigetének meglátogatását - természetesen rádióval, antennákkal együtt. A szervezés során egyre inkább érlelődött a gondolat, hogy nem egy, hanem kettő, vagy akár három sziget is lehetne, mert ha sikerül, akkor mégsem vagyok teljesen elveszett "OM" a sérülések ellenére.

Két szigetre - Rab (EU-136, CI-096) és Brac (EU-016, CI-010) - újsághirdetésből le is foglaltam a szállást még április elején, de a harmadik - Pag (EU-170, CI-082) - sziget csak úgy szerepelt a terveimben, hogy visszafelé jövet "beugrunk" oda is, és keresünk egy kempinget pár napos maradáshoz.

Már indulás előtti nap megpakoltam az autó csomagtartóját, természetesen az elsőbbség a tápegységet, a jó öreg IC-745 adó-vevőt, az antennatunert és az antennákat (DunaX GP-k és dipólok) illette. Július 19-én reggel indultunk Rab szigetre, a Loparban lévő San Marino kempingbe. Már évek óta hét közben megyünk külföldre, mert tapasztalatból tudom, hogy hétvégén kiszámíthatatlan intenzitású, de biztosan jóval nagyobb forgalomra lehet számítani. A horvátok előtt le a kalappal: újabb autópályákat adtak át tavaly óta, úgyhogy a magyar határtól már majdnem egészen a tengerpartig végig autópályán lehet közlekedni, és újabb építések folynak! Az autópályák használati díja is még mindig sokkal pénztárca-kímélőbb, mint nálunk...

Rabon lakókocsit béreltem, estére meg is találtuk. Már ekkor furcsa volt, hogy magyaron kívül alig hallottam más nyelvet, ez a kemping tele volt magyarokkal, 95-98% legalább! Először azt gondoltam, hogy ez jó, de sajnos nem... Itt aztán a magyarokból mindenféle réteg - ezt szó szerint kell érteni - megtalálható volt, összesűrítve 2-3 méter távolságra egymástól. Sajnos azt kell hogy mondjam, egyáltalán nem voltam büszke arra, hogy magyar vagyok... A második napon reggel például, mikor az antennákat telepítettem, arra lettem figyelmes, hogy egy fiatalokból álló csoport (természetesen magyarok) egyik - kissé kényes - hölgytagja, amint közelednek, hangosan kifogásolja, hogy a mellettünk lévő kb. 8-10 éves szlovén kisfiú az ártatlan, játékos kiskutyájával labdázik!!! ("Jajj, majdnem eltalált ez a k**va labda! És ha a kutya is megharapnaaa??!!!") Elhaladtak. Azt gondoltam, ezzel el van intézve a dolog... Á, dehogy! Kb. 10 perc múlva visszajöttek a kemping személyzetével együtt - nem akartam hinni a szememnek!!! -, a szlovén kisfiú apukáját elővették, igazoltatták és megbüntették!!! Szegény kisfiú még másnap is sírt, hiszen innentől kezdve a kutyus megkötve nyüszített a sátorban... Jó kis nyaralás! A harmadik napon ellopták a napernyőnket, meg a napozószékeinket. A negyedik napon kislányommal elsétáltunk egy mólóhoz horgászni. Éppen megfogtam az első halat a móló nyílt víznél lévő végénél, amikor a mólón napozó egyik hölgy hangosan megjegyzi nem éppen kedvesen, magyarul, hogy nem itt kellene horgászni, hanem bent a tengerben, mert mi lenne, ha ő éppen a vízben lenne és beléakadna a horog... Természetesen ez itt egy csónakkikötő mólója volt, tehát nem éppen fürdőhely... Talán nem meglepő: nem volt kedvem tovább maradni...
Azt mondanom sem kell, hogy az antennáimat naponta többször kellett újra telepíteni, meg a huzalantennákat és a radiálokat kitoldani, mert folyton levagdosták, mikor éppen nem voltam ott... Ugyanis a bunkó magyarjainak ruhaszárító kötélre volt szükségük, és nosza, ott egy huzal! Vágjuk le! Pedig látták, amikor telepítettem, hogy nem éppen ilyen célból munkálkodtam rajtuk. Az adó-vevő az elősátorban volt telepítve, de mindig jól letakartam és bezártam, ha messzebbre távolodtam onnan, nehogy lába kéljen ennek is...

Nem túl jó terjedés volt már otthon is, de az IOTA verseny közeledtével csak tovább romlott. HA8FW, Bélával megbeszéltem, hogy SMS-ben tájékoztat naponta többször az éppen aktuális SFI és K indexek értékéről, ezekből következtethettem a várható terjedésről. Vagyis hát jelen esetben annak igen erőteljes romlásáról, SRI...
De a megpróbáltatások java még ezután jött... Elérkezett az IOTA verseny várva várt napja. Már éjjel is erősen fújt a szél, de délelőttre már akkora szélvihar kerekedett, hogy vitt mindent: elősátrat (ugye ott volt telepítve az adó-vevőm), az antennákat, a ruhákat, a homokot... Megjött a Bora... és még 6 napig dühöngött. Elég küzdelmes verseny volt, nem csak az éterben... Szemem-szám tele volt homokkal (nesze neked, homokos tengerpart!), antennákat kellett minduntalan újra kötözgetni, sőt, mivel hétvége volt, még zsúfoltabb lett a kemping, mint hétköznap, több lakó pedig több áramot használ, aminek egyenes következménye, hogy túlterhelt lesz az elektromos hálózat. Így aztán a versenyben maximum 50 wattal tudtam dolgozni szombat délután, de estére kelvén már csak 20 wattot tudtam torzításmentesen kicsalogatni az antennára...

Idén is a 12 órás Low Power CW kategóriában indultam, de talán a QRP jobb lett volna... Végül, habár idén 5 sávon volt antennám tavaly pedig csak 3 sávon, most csak 387 QSO-t sikerült csinálni a tavalyi 531-gyel szemben, ugyanúgy 92 szorzóval... Mondhatnám: szégyen... Talán majd jövőre jobb lesz. Egy biztos: kemping elektromos hálózatáról nem kívánok többször versenyezni... De a Rab szigeti Lopar kempingjébe sem kívánkozom vissza egyhamar...

Hétfő reggel, július 26-án elindultunk a következő úticél felé, Brac szigetre.

Bracra menet az út majdnem egy egész napot elvett, mert ugyan itt is van már kész autópálya, de csak szakaszokban; többször le kell térni a régi kanyargós szerpentinekre. Aztán egyszer sikerült kifogni egy ötös karambolt is (szerencsére én nem voltam résztvevő...), ahol 2,5 órát kellett állni. A kompra is vártunk 1,5 órát Splitben, de délután 6-ra már Supetarban autókáztam, keresve az utat a sziget túlsó felébe, Sumartinba. Alig egy óra autóút után már pakolhattam is újra ki az adó-vevőt, a tunert, a tápegységet és az antennáimat. A szálláshelyünk egy kis hegy tetején volt, egy kétszintes ház második szintjén. Nagyon szép kilátás nyílt a kb. 25 km-re lévő Makarska felé a majd' 2000 méter magas parti hegyvonulatokra és a nyílt tenger irányában a közeli Hvar szigetre. Az érkezés estéjén már nem volt erőm telepíteni az állomást, csak másnap reggel fogtam neki, viszont meg voltam elégedve magammal, a szél ellenére nagyon jól sikerült! Egy széltől viszonylag védett erkélyen települtem, a háziak napernyője adott némi árnyékot nekem és az adó-vevőnek. A vertikálokat az erkély korlátja tartotta, a radiálok alkották a további ernyőket a fejem fölött, HI, a székem mögött pedig futott a 7 megás dipól egyik szára.
A szél csak fújt rendületlenül, de itt már nem tudta leszaggatni az antennákat. A hőmérséklet is lecsökkent úgy 22-25 fokra, de nem baj, mert jól esett egy kis hűvös a korábbi napok 38-41 fokos kánikulája után. Itt egy apartmant béreltem, nagyon olcsón! 20 EUR volt egy napra a teljes apartman! A háziasszony tudott magyarul, a férjével pedig angolul jól elbeszélgettem, néha jókat boroztunk is...
Kislányommal, Esztellával sokat jártunk horgászni, fogtunk is halat rendesen, úgyhogy a végén már nem is tartottuk meg a halakat: visszadobtuk, amit fogtunk, mert már untuk, hogy mindig halat együnk.
Az itt töltött egy hétnek csak az utolsó két napján nem fújt az orkán erejű szél, akkorra visszatért a hamisítatlan adriai nyár.

Augusztus 2-án reggel indultunk tovább Pag szigetre. Ez egy nagyon érdekes, hosszú, vékony sziget, melynek belsejében óriási sólepárló telepek vannak. A sziget szárazföld felőli oldala teljesen kopár, akár egy holdbéli táj, míg a nyílt tenger felőli oldala a szubtrópusi vegetáció gyönyörű képét mutatja: bambuszerdők, pálmafák, fügefák és olajfák, óriási levendula-, kaktusz- és leánderligetek... Itt már bántam nagyon, hogy nem foglaltam előre szállást: több mint fél napig kerestünk lehetőséget a maradásra... Se a kempingekben, sem az apartmanokban, sem magánszemélyeknél, sem utazási irodákban nem volt egyetlen hely sem... Este fél kilencre sikerült végre találni egyet 2 napra: Novaljától 8 kilométerre, Potocnicában egy ötszemélyes apartmant, elég borsos áron, 75 EUR per nap... Mindenütt mondták, hogy ide bizony április elejéig le kell foglalni a szállást, mert utána már szinte lehetetlen találni. A hely gyönyörű volt, a szállás is szuper a harmadik emeleten, óriási erkéllyel. Volt hová telepíteni az adó-vevőt és az antennákat! Volt a hatalmas erkélyen három nagy napernyő, ezek közül kettőt (összecsukva) használtam a vertikálok rögzítésére. Az erkély a nyílt tengerre nézett, élmény volt rádiózni! Az utolsó nap estéjén arra gondoltam, hogy éjfélnél korábban lefekszem aludni, hogy reggel még maradjon időm rádiózni, mielőtt le kell bontani az állomást. Éjjel aztán hatalmas vihar közeledett a tenger felől. Már fél kettőkor dörgött-villámlott, fel is ébredtem, sétálgattam az erkélyen és gondolkoztam, hogy vajon leszereljem-e az antennákat, bepakoljam-e a készülékeimet a házba... Aztán két perc múlva úgy döntöttem, hogy le kell szerelni. Jó döntés volt. Éppen az utolsó kábeleket tekertem össze, amikor már ömlött az eső, fújt a szél, csapkodott a villám. Hatalmas vihar volt, becsukott ajtókon keresztül is beáztunk. Mindez reggel 7-ig tartott, amikor már csak 3 óra volt hátra a szállás elhagyására. Lőttek a reggeli rádiózásnak...

Augusztus 4-én délelőtt 10-kor gyönyörű napsütésben elindultunk Magyarország felé.

Még egy - globális - rossz élmény, az éterből... Azon kívül, hogy tele vagyunk QSO közben bekiabálókkal, számtalan esetben tapasztaltam, hogy egyesek szándékos zavarásra szakosodnak, míg mások obszcén, nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket, bemondásokat tesznek, természetesen hívójel nélkül, vagy éppen más hívójelét használva jogtalanul... Biztos nem csak velem akartak kiszúrni, hiszen itthon is nap mint nap ezt kell tapasztalnunk a sávokban... Hogyan lehet, hogy ez ellen sehol, senki nem tesz semmit? Ez volna a szabadság...?

Végül is az eredeti célomat elértem: a három szigetes kis expedíciómat sikeresen teljesítettem, nem vagyok még elveszett "OM"!!! 2150 QSO-t csináltam, közel 1900 különböző állomással. A QSL lapok hamarosan elkészülnek. Alapvetően mindenkinek buro-n keresztül küldöm el a lapot, de ha időközben bárkitől "direct"-lapot kapok, annak a buro-n kívül directben is elküldöm.

Köszönöm mindenkinek a QSO-t, akivel sikerült találkozni!

Sok 73 és DX!
Feco - HA 8 KW
- Fotóalbum