Ha ezt a klubban egyszer elmesélem....
(HB0: 2004 április 1-8)

Laci (0HW), Géza (4XG) és Tomi (4DX) 2003 novemberében ismét HB0-ba települtek ki. Egy telefonbeszélgetés során 5BWW agyában kipattant az ötlet: menni kéne... Gyorsan tisztázódott egy lehetséges idopont: 2004 április 1-8. Telefon, majd levél az igénnyel, melyre gyorsan megjött a jóváhagyó visszaigazolás Frau Emmi Beck-tol.
Résztvevok. A HA5KHC szokásos klubnapján a feltett kérdésre (... lenne-e kedved...) gyors igenlo válasz érkezett HA5AUC (Pista), HA5OJ (Pisti) és HA7PC (Karesz, Karl) társaimtól. Ekkor még november vége volt.
Kezdodött a szervezés. Rengeteg kérdést tettünk fel az elozo expedíció résztvevoinek, akik igen precíz válaszokat adtak, melyeknek a késobbiek során rendkívül nagy hasznát vettük: KÖSZÖNJÜK. Boti megnyitotta a belso levelezo oldalt, amelyen folyamatosan (néha nagyon folyamatosan) mentek az információk.
Jeleztük a szándékunkat HA5PTL-nek (Dr. Horváth Lászlónak) a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatójának, aki támogatásáról biztosított bennünket. Be is tartotta, Heller Ferenc muszaki igazgatóhelyettessel együtt: KÖSZÖNJÜK.
Lassan kialakult az elképzelés: 4 fo, rövidhullám, de mellette megpróbáljuk a V/UHF forgalmazást is. Ez utóbbihoz nem fuztünk túl nagy reményeket, mert a hozzávetolegesen 1350 méter tengerszint feletti magasság ellenére is egy nagy "lavór" fenekén voltunk.
Az ido eleinte vánszorgott, majd meglódult. Pontosítottuk a technikát. Ezek szerint a készülékek: FT-990, FT-901DM (10 MHz beépítve), tartalékként FT-757GX-II (maradt is tartalékban), IC-271H, IC-471H, néhány mobil URH és PMR készülék.
Az antennapark úgy nézett ki, mint ha komoly rádiósok mentek volna: DUNAX vertikálok (WARC és 14-28 MHz), DX-88 (köszönjük Viczián Laci, HA5MA), 2x20 m katonai macskalétrás dipol az alsó két sávra - 1:4 trafóval és antennahangolóval - (ott csak "cicantenna"), valamint egy Windom (HA5BT megoldása) az összes RH-sávra. URH-ra: 9 el. Yagi és 23 el. Yagi.
Eljött a NAP! Március 31-én este 1/2 7 körül a "Pusi" udvarára begördült a két - addigra már - alaposan megrakott személykocsi. A klubból a beérkezett segítok közremuködésével bepakoltuk az ott lévo - foleg technikai - cuccokat. Jellemzo, hogy a 11 m-es árbóc esetén mindössze 2 cm szabad helyünk maradt, de minden befért a kocsiba. Nem kellett tetotartót vinni! 1/2 8 körül a konvoj elindult.
Közel 920 km levezetése után reggel 8 körül érkeztünk az OE-HB0 határra. Kissé aggódtunk, hiszen a személyes tapasztalat, valamint az elozo élménybeszámolók alapján ismereteink voltak a svájci határorök alaposságáról. Nem tudni, hogy az egyik útlevélben lévo emlékbélyegzo, vagy a viselt HB0/HA... póló hatására, avagy Karesz "... funkamatoren..." varázsszavára mindössze 2-3 percet töltöttünk a határon, majd megnyílt számunkra Liechtenstein!
Irány Triesenberg, Frau Beck! Kanyarogtunk felfelé. Egyszer csak rádióhívás a PMR-en: állj, baj van! A Samara nem kanyarodik!!! Bevergodtünk egy kanyarban lévo pihenobe, konzílium. Tényleg baj van. Nagyon nagy baj. Féltengely! Javítani kell. De hol? Samarát HB0-ban?? Néhány perc múlva bevágódott egy Merci (nem akármilyen!), kipattant egy hölgy (nem akármilyen!) és megkérdezte, mi a baj, tud-e segíteni? Karcsi nyelvismerete aranyat ért. Elmondta mi a baj és azt, hogy kellene egy szerelo, mert így sehova nem juthatunk el. (Ekkor még nem tudtuk, hogy ez csak a kezdet volt...) A hölgy óvatosan felvezetett bennünket egy garázsba, ami egy szerelomuhely volt. Szegény '5OJ olyan szélesen volt kénytelen kanyarodni, mint egy MIG-29. A szerelo benézett a kocsi alá, majd egy darab csapágyat és néhány csapágygolyót tartott a kezében. Puff! Hihetetlen segítokészséggel találkoztunk! (Késobb is,mindig.) A szerelo elfogadta a MAK hitellevelét, miután Svájccal telefonon egyeztette. Hétfo estére kész a kocsi.
Közben Frau Beck-tol átvettük a kulcsokat. Tanácskozás: több részletben felpakolás Maseschára '5AUC kocsijával. Így is történt: valamivel dél után a teljes anyagmennyiség és a csapat fent volt a Chalet Siebental-ban. Lélegzetelállító szépség vett körül bennünket. Hó volt, minden makulátlanul fehér és csendes. Az út viszont porzott...
Az érkezési "ceremónia" után elkezdodött a kipakolás és az antennák telepítése. Mindenki elfoglalta a neki tetszo alvóhelyet. Bejártuk a házat. Ismerve a viszonyokat, semmi csalódás nem ért bennünket: tökéletesen felszerelve mindennel. (A nokedlicsinálót csak az utolsó napon találtuk meg, miután kollektívan minden leheto és lehetetlen eszközzel közösen kiszaggattuk az 1 kg lisztbol készült nokedlit...) Megcsodáltuk a "kuplungos" mellékhelységet. Semmiben nem szenvedtünk hiányt. A "tapasztalat" és járulékos információk megtették a hatásukat!
Az állomások az étkezobe kerültek, a V/UHF technika egy kempingasztalra lett telepítve. Megtaláltuk a Laciék által otthagyott csöveket, sot egy lyukra is rábukkantunk. Felrepült a két DUNAX. A radiálokat 180-as szögekkel rögzítettük. Elkezdtük a 11 m-es árbóc telepítését, mely a két huzalantenna közepét tartotta (volna). Sajnos, arra nem számoltunk, hogy a 30 cm-es cövekeket nem tartja meg az alaposan átázott talaj... Csúszott is rendesen, eléggé furcsán néztünk ki a telepítés végére. Végül a két huzalantenna szabadon lett függesztve. A betáp pontok föld feletti magassága némileg meghaladta a 80 centimétert!! Kábelek be, indult az üzem! '5AUC és '7PC kezdett. Hamar rátaláltak a hívójeleinkre, szaporodtak a QSO-k és az izzadtságcseppek. Hiába, nem mindegy, hogy az összeköttetés melyik végén van az ember!
Beosztás nem volt, a váltások spontán alakultak ki. Azt gyorsan megállapítottuk, hogy a felso sávokon (>14 MHz) sok babér nem terem a számunkra!
Telepítettük a DX-88-at, valamint a két Yagit. Próbálkozás V/UHF-en. Gyenge. 70 cm-en egyáltalán nem hallottunk senkit, itt összeköttetés sem született.
A munka folyamatosan ment. Az elso és a második nap gyorsan elrepült. A hó elpárolgott, a fu zöldellni kezdett, gyönyöru virágok mindenfelé. Harmadik nap irány lefelé! Vaduz, Schaan. Csodás ékszerdobozok! A látnivalók sokasága. A nyugodt, kedves emberek. Uszoda. Kellemes felüdülés volt. Vaduzban megtaláltuk a két Internet-terminált (az utcán, igen!), melyrol jöttek haza a fotós üdvözletek.
Vissza, rádiózás tovább! Már néha pile-up is kialakult. Ezek kezelése még mindenkinek nehézséget okozott. Nem baj, lesz még jobb is. Foleg CW-n dolgoztunk, kiemelt figyelmet fordítottunk a magyar állomásokra: nagyon sokkal sikerült összeköttetést létesíteni, sok esetben több sávon is. Sok esetben szakítottunk az "599 tu" stílusú forgalmazással, válaszoltunk a feltett kérdésekre. Gyultek az állomások. Aggódtunk a "multiop-multitx" üzem miatt. Nem kellett. A két "BCC" szuro platina-éremre vizsgázott! DX-re igazán nem volt jó a terjedés. Igazán csak USA (innen is a keleti part), D-Am, EU, volt jó. Sikerült több sávon a 3B9C is! Óceániából 1-2 QSO volt, de nem sikerült a keleti iránnyal "zöldágra" vergodnünk: JA kimaradt a logokból...
Kedden délelott elmentünk a Samaráért. Készen volt, lemosva. A "papírmunka" 3 percig tartott, ebbol 2 percig melegedett a fénymásoló... Ilyen volt, higyjétek el!
URH-n néhány (végül 31) "helyi" QSO sikerült, ezek átlag 100 km távolságúak voltak: HB0, HB9, I, F, DL, OE partnerekkel. Az "ODX" 300 km körüli. Közben kiderült, hogy az egyik rádió vevoje nem müködik rendesen, torz. Csavarhúzó elo, fedél le, majd nézelodés. Kiderült, hogy az oldalsáv oszci trimmer kondenzátora kontakthibás. Néhányszor megmozgatva, majd fülre beállítva muködött tovább. Hosszan kísérleteztünk HA8MV-vel sked-ben. Sajnos, nem hallottunk semmit. (Hírt kaptunk azonban, hogy a hívásunkból HA0HO egy "C" betut hallott! Miért nem volt több meteor???) Az expedíció után '5OJ kapott egy hangfájl-t Olaszországból: a rövidtávú Au-jeleit rögzítették. Nagyon jó volt újra- és újra visszahallgatni.
A táj olyan volt, mint egy mozifilm. Állandóan más képet láttunk. Közben az ido is állandóan változott. Csendes eso kopogott, néha ijesztoen fújt a szél.
Újabb kirándulás: kerámia-múzeum (gyár?), hercegi pincészet. Belépodíjat sehol sem kértek! Fotók, élmények gyultek.
Rádiózás tovább. Mindenki saját magával vívott versenyt. A terjedés nem akart javulni. Néhány SMS hatására QSY, gyultek otthon az új körzetek. 160 és 80 méteren a katonai "macskalétrás" dipól kitunore vizsgázott ilyen telepités mellett is, de használtuk más sávokon is. A többi antenna is hozta magát!
Kísérletek más üzemmódokkal. Néhány RTTY, PSK-31 QSO után HA5UK hosszan kapacitálta '5BWW-t egy SSTV-kísérletre. Sikerült a meggyozés, lássuk! 14 megán nem jött össze a dolog, így QSY 7 megára! PSK, RTTY összeköttetés után létrejött a kétoldali HB0-HA SSTV összeköttetés, mely egyben Ede elso SSTV-QSO-ját jelentette! Hihetetlen élmény volt.
Kedd hajnalban leesett a hegyrol a szél, kissé ijeszto volt. Aggódva figyeltük az antennákat, de azokkal nem bírt. Elbírt azonban egy zöld táskával, amelyben egy állítható csavarkulcs és a DX-88 dokumentációja volt. A tatyó valahol 800 m-nél lehet mostanra... Eleredt az eso is, melyet késobb hó váltott fel. Na, ebbol mekkora lesz reggelre? Lett rendesen, olyan 30 cm körüli. Elképesztoen nagy pelyhekben hullott, szerencsénkre függolegesen. A csend még mélyebb lett. A táj újabb gyönyöru arcát mutatta meg.
Néhány alapveto dologból kifogyóban voltunk, tehát le kellett menni a "nagy civilizációba". Egyikünk kissé túlaggódta az útviszonyokat: ismerte az itthoni viszonyokat... Indulás lefelé. Rádión jön vissza az üzenet: porzik az út! Lehet, hogy HB0-ban télen, tavasz elején számolnak a hóval is? Érthetetlen...
Furcsa volt mindenhol a német szót hallani. Nem maradt nyom nélkül: egyik nap '5AUC a hallottakon felbuzdulva, frissen megszerzett nyelvi ismereteit felhasználva megkérdezte német nyelven: "Wo ist ein bögre?"
A csapat tagjai derekasan kuzdenek (néha a rádiós munkahelyért, meg az antennáért...). Tovább gyulnek a QSO-k. Mindenki saját magát szárnyalja túl. Csak terjedés is lenne már! (Volt, de valamivel jobb nem ártott volna!)
Repül az ido. Már nem nagyon tudjuk, milyen nap van, meg mikor, mennyit aludtunk - igazán egyikünket sem érdekelte.
Eljött az utolsó nap. Még egy nagy hajtás, késo este állomások kikapcsolva. Vége. Hajnalban egy elvetemült felkelt és még egy búcsú-forgalmazást rendezett. Két és fél óra alatt még mintegy 50 QSO adatait jegyezte meg a számítógép a két alsó sávon.
8-án, 03.45 GMT: elhangzik a "HB0/HA5.../P NW QRT TNX FOR ACTIVITY 73 HPE CUAGN CL" Pokoli ronda érzés volt végigadni ezt a szöveget. Az operátor még egy percig hallgatta az elköszönéseket és a jókívánságokat, de már nem válaszolt. Egy kicsit ott és akkor meghalt. Vége. Vége a csodáknak. Az ujonc csapat az egy hét alatt több, mint 2700 QSO-t csinált. Szerintünk kezdetnek nem rossz!
Ébreszto, kávék az ébredoknek. Bontás. (Az árbócok és a szögek a kamrába, a gerendára: megy még oda amator!) Pakolás. Takarítás. Fizetés (belül maradtunk a tervezett összegen) és indulás haza.
A 10 órás útból több, mint 18 óra lett. Nem a séták, a táj varázsa miatt. Murphy velünk maradt és elkísért a határig... Muszaki hibák sorozata (az osztrák autóklub szervizkocsija és szereloje kitunore vizsgázott), majd a Húsvétra hazatéro vendégmunkások tömege miatt 2 1/2 óra alatt 8 km a határnál... Nem érdekes!!!
Másnap reggel már világosban értünk haza. Valamennyiünkben valamilyen ur támadt. Valami nagyon-nagyon hiányzik.

Várjuk 2005. május második felét: irány HB0!

A csapat nevében lejegyezte: HA5BWW - Ede
2004.06.08.