Bíró voltam Finnországban

 

Véget ért a régóta várt nagy esemény: a WRTC 2002 versenyzői, bírái és vendégei már otthonról küldik köszönő üzeneteiket.
Amint az már a Pannondx levelező listáján is megjelent, az a megtiszteltetés ért, hogy bírói minőségben részt vehettem az ebben az évben, Finnországban megrendezésre került rádióamatőr olimpián.
Bár a rádióamatőr éterverseny nem tartozik a hivatalos olimpiai versenysportok közé, mind szellemében, mind hangulatában sok hasonlóságot mutat vele. Ezt a rendezők is több alkalommal említették, párhuzamot vonva az 50 éve Helsinkiben megrendezett "hivatalos" olimpiával.
Szeretném élményeimet, benyomásaimat veletek is megosztani, akik csak "kívülről" követhettétek végig az eseményeket.
Hogyan is kerültem a sokak által jogosan irigyelt szerencsés kiválasztottak közé? A sok önkéntes (túl)jelentkezőből egy bizottság szavazással választotta ki a bírákat, érzésem szerint meglehetősen szubjektív alapon. Az én kiválasztásomban döntő szerepe volt a HG6N hívójel több évtizedes ismertségének, és természetesen annak is, hogy a szervező bizottság egyik tagja, OH1NOA Timo múlt nyáron személyesen is meglátogatta állomásunkat.
Az előzetes szervezés mintaszerű volt. A versenyzőknek és a bíróknak külön levelező listán ontották az információkat, a minden lehetséges tudnivalóval ellátó levelek száma 100 körül volt.
A magyar WRTC csapat (1AG, 3OV) és én is saját költségünkön utaztunk ki, ott teljes ellátást kaptunk, de még milyet! De ne szaladjunk előre az eseményekkel.
Július 9-én, a Ferihegy 2-n találkoztam Antival és Zolival, hogy kezdetét vegye a nagy kaland. Mivel a csapatnak sok technikát kellett kivinni, a csomagok gyors átcsoportosítása után egyszerre jelentkeztünk a csomagfeladónál. Szerencsénkre a mérőautomata hosszú percekig nem akart nyomtatni, közben Zoli folyamatosan mosolygott és beszélt, a végén nem kellett kifizetni a tetemes túlsúlyt. Ezt a mutatványt Zoli hazafelé a helsinki repülőtéren is megismételte. Aki tud, az tud! A rep ülőút gyors és nyugodt volt, minden csomag megérkezett, és az extra FRAGILE csomagolással ellátott és címkékkel teleragasztott FT 1000MP-nek sem lett semmi baja. A repülőtéren már várt minket a WRTC-s táblát lengető OH2BH, és 3-4 csapattal együtt egy mik robusz a központi szállodához vitt bennünket. Gyors regisztráció után kaptunk egy mágneskártyát, amivel a lift működött, a szállodai szobaajtó nyílt, és egyben a szoba főkapcsolója is volt. Hát igen, nem véletlenül mondják, hogy Finnország élenjár az elektronizálás területén.
A legpraktikusabb ötlet az volt, hogy mindenki kapott egy nyakba akasztható hitelkártya méretű kettéhajtott kártyát, amire rá volt nyomtatva a saját hívójele és neve, belülről pedig egy kis zsebben pontosan elfért az 1 hétre kiosztott kajajegy, és a szállodai szoba "kulcsa" is. Még nekem sem sikerült elhagynom semmit, pedig akik ismernek, azok tudják, hogy ez valóban nagy teljesítmény!
A szálloda előtti sátorban már gyülekeztek a résztvevők. Itt ért bennünket az első, és talán egyetlen kellemetlen meglepetés: egy 0,33 liter űrtartalmú sört 4 EUR-ért árultak, amire még a németek is szívták a fogukat. Gyors fejszámolás után megállapítottuk, hogy 2 sör áráért egy magyar becsületsüllyesztőben akár be is rúghatnánk, ezért másnap már a boltban vett, saját szobában hűtött nedűt részesítettük előnyben.
Rövid fél óra alatt a sátorban olyan pileup alakult ki, hogy alig győztem kapkodni a fejem a sok ismerős hívójel láttán. Azt az érzést nem lehet eléggé szemléletesen leírni, hogy amerre csak néztem, mindenütt a sávokban megszokott nagy hívójeleket láthattam, és nagy ovációval üdvözölhettük is egymást. Mindenki ennek az élménynek a hatása alá kerülhetett, mert amikor 2 óra után meglátogattuk a szállodában felszerelt RH állomást, bizony az üresen kongott, mindenki a személyes találkozást részesítette előnyben. Ezért az érzésért érdemes ott lenni !!!
A technika kipróbálása, a legújabb CT verziójának installálása, és network varázslás következett. Minden hiba nélkül működött, Zoli is kezdett megnyugodni. Vissza a sátorba, és további beszélgetés. Valamikor éjjel 2 óra körül kerültünk ágyba, hogy rövid alvás után folytatódjon a program.
Szerdán egy bevezető konferencia és ebéd után elvittek bennünket egy 300 km-re fekvő nyári táborba. Minden technika a szállodában maradt, csak némi ruhaneműt vihettünk magunkkal. A táj szenzációsan nézett ki, mindenütt fenyőerdők, eldugott kis tavak és nyári lakóhelyek, időnként a fák közül kiemelkedő 80 méteres igen karcsú antennatornyok. Ezek professzionális célt szolgáltak, legtöbbjükön csak 1-2 parabola volt felszerelve. Ez a táj ismétlődött egész úton, a végén már nagyon egyhangúnak tűnt ez a nagy szépség. Hogy azért ne unatkozzunk, OH2BH tartott szóval bennünket, majdnem 3 órán keresztül ecsetelte Finnország szépségét, szokásait és saját veseátültetésének rövidnek éppen nem mondható történetét...
A nyári tábort talán a soproni találkozó színhelyéhez tudnám hasonlítani, csak egy-két nagyságrenddel nagyobb méretben. Kényelmes faházban aludtunk, volt egy központi nagy sátor és szálloda is, ahol a rendezvényeket tartották. Itt gyűlt össze a tömeg, lazább környezetben ismét megérintett bennünket a személyes találkozás varázsa. Kis idő múlva elővezettük a hazulról hozott 1,5 literes 51%-os "power amplifiert", aminek nagy sikere volt . Este a németek adtak sörrel bőven ellátott fogadást a faházukban, megint jól elbeszélgettük a napot.
Érdekes volt, hogy a földrajzi hely miatt alig volt éjszaka. 11 óra után kezdett sötétedni, és bizony hajnal 2 óra után már virradt. Ez nagyban megkönnyítette a szervezetünk alkalmazkodását ahhoz, hogy minél kevesebb időt kelljen alvásra pazarolnunk ebben a szenzációs társaságban.
Bár előzetesen Zoli felkészített bennünket arra, hogy itt halat fogunk hallal enni, ettől sokkal jobb volt a helyzet. Szinte minden étkezésnél önkiszolgáló módon saját magunk tömhettük meg a tányérunkat, reggelinél 10-15 különböző fogásból, ebédnél 3-4-ből választhattunk. Valóban sok hal volt, de nem halhatott éhen az sem, akinek nem ez a kedvence. Haza kellett hozni a minden eshe tőségre kivitt téliszalámit.
A csütörtöki és pénteki nap már a felkészülés jegyében telt el. Több bírói és versenyzői gyűlés, a szabályok értelmezése, bírók feladatai, SMS küldés próba, stb. Aki figyelemmel kísérte az eseményeket, bizonyára észrevette, hogy a megfelelő WEB oldalon óránkénti frissítéssel megjelent a verseny aktuális állása. Ez úgy történt, hogy minden bírónak óránként SMS-ben el kellett küldeni a versenyzők képernyőjén látható pontszámot, amit egy szerver automatikusan feldolgozott. Ez bizon y bírói éberség ellenőrzőnek sem volt utolsó!
Azért megvicceltek bennünket a szervezők: az egyik bírói értekezleten kiosztották az üres lapokat, és közölték, hogy most a bíróknak kötelező pileup verseny lesz (Akasszák a hóhért effektus). Ezután a szoba elején bekapcsoltak egy kazettás magnót, az utolsó sorban már csak a visszhangot lehetett hallani. Az eredményről jobb nem beszélni.
Ugyanabban az időben a versenyzőknek a sátorban volt a rendes pileup verseny. Ott sem voltak ideálisak a körülmények, de legalább a zenekar hangfaláról ment az adás. Zoli SSB-n lett 8-dik, Anti pedig CW-n. Kicsit zavaró volt, hogy a CW pileup előtt volt gyakorló adás, de az SSB előtt nem, ezért Anti csak az SSB felénél kapcsolódott be. Kezdésnek nem volt rossz, ezt a helyezést a rendes versenyben is elfogadtuk volna.
Pénteken történt meg a hívójelek, QTH-k és bírók kisorsolása. Pontosabban az történt, hogy a csapatkapitányok húztak egy borítékot, amiben a hívójel volt, bemondták a borítékon lévő számot, az emelvényen álló egyik rendező pedig a laptopjáról bemondta a QTH sorszámát és a bíró hívójelét. Mivel a "jobb" QTH-k és a csapatok között nem lehetett korrelációt felfedezni, fogadjuk el, hogy a QTH-k kiosztása véletlenszerűen alakult, és minden boríték sorszámához 2 bíró volt rendelve attól függően, hogy tengerentúli, vagy európai csapat húzza a borítékot. Hallottunk olyan híreket is, hogy a csapatok QTH-ját, illetve a bírókat előzetesen egy nemzetközi zsűri előtt sorsolták ki, és pénteken csak bemondták. A végeredmény mindenesetre azt mutatta, hogy nincs különösebb susmus a dologban. Két QTH-ra fájt mindenkinek a foga, az egyik a legnyugatibb tengerparton lévő QTH (DJ6QT-DL2OBF), a másik pedig a legdélebbre lévő sziget ( RW1AC-RW3QC). A favorit N5TJ-K1TO páros a legkeletibb, nem tengerparton lévő QTH-t kapta, hallatszottak is olyan hangok, hogy most mutassák meg, mit tudnak! No, meg is mutatták! Titkon reméltem, hogy valamelyik "nagyágyú" amerikai csapathoz kerülök ellenőrnek. Az amerikai csapat valóban bejött, ( N2IC-K6LL), de nem bizonyultak elég nagy kaliberűnek. A felolvasott QTH viszont nagyon jó helyen volt.
Ebéd után vissza az eredeti Helsinkiben lévő hotelbe, a buszon már érződött a verseny előtti, némi izgulást sejtető csend. A feszültséget tovább fokozta, hogy a majdnem új busz időnként megmakacsolta magát, és látszólag ok nélkül leállt, újraindítás után megint ment egy darabig. Be is nyögte valaki, hogy a busz computere valószínűleg a CT legújabb verzióját használja. Dőlt is mindenki a nagy nevetéstől! Apropó, K1EA szoft ver. Péntek délelőtt még kaptak a versenyzők egy újabb verziót, ami még mindig nem volt teljesen tökéletes, de legalább nem tartalmazott újabb hibákat, Hi! Beszélgettem K1EA-val is, nagyon szimpatikus ember, és az előzetes hírekkel ellentétben nem akarja abbahagyni a CT további fejlesztését, javítását. Említettem neki pár network-kel kapcsolatos bosszantó dolgot, nyitottnak mutatkozott minden jó ötletre.
Este 6 óra körül értünk a hotelbe, ahol csak éppen annyi időnk volt, hogy berakodjuk a technikai felszerelést a házigazdák kocsijába, és indulás a QTH-ra. Nekünk egy nagyon szép hely jutott. A házigazdánk nyári lakhelye a tengerparttól kb. 200 m-re 17 m ASL-en volt. Az antenna pozíciójához még hozzájött a 12 méteres antennatorony magassága. USA-ra szabad kilátás, JA és EU irány a tengerre nézett, a házban az emeleten lévő tágas adószoba várt bennünket. A házigazda OH2BC Kari elsősorban a 6m-es sávot favorizálta, amiről a 20 m magas oszlopon lévő 2x11 elem, és egy nagyon szép kivitelű izmos PA árulkodott.
Az USA team Steve, és Dave rutinosan, gyorsan összeállították a berendezést. Annyira biztosak voltak a dolgukban, hogy még forrasztópákát és csavarhúzót sem hoztak otthonról. Némi problémát jelentett az USA és EU szabvány szerinti csatlakozó aljzat és dugó párosítása, de aztán minden elrendeződött. Állítólag volt olyan USA csapat, akik kb. 300 kg súlyú felszerelést hoztak át, és ebben nem volt generátor, Hi!
Az én csapatom 2 db TS 850-el érkezett a szokásos segédberendezésekkel együtt, amik felszerelés után egy kibogozhatatlannak tűnő kábelrengeteget eredményeztek. Az "A" operátor nem is tudott belehallgatni a "B" rádióba, pedig ezt a versenykiírás lehetővé tette volna.
Két dolog ragadott meg. Az egyik egy igen egyszerű de praktikus dolog: a két laptopot külső, hagyományos billentyűvel működtették, ami ismerve a különböző típusú notebook-ok kis méretű és összevissza elhelyezésű billentyűit, nagyon kényelmes, okos megoldásnak tűnt.
A másik a házilag elkészített antenna átkapcsoló: természetesen az "A" rádióról kapta az aktuális sáv adatokat, és az elején két kapcsoló volt. Az "A" operátor által kezelt kapcsoló állásai:
1. Automata (a rádió aktuális frekvenciájának megfelelő antenna)
2. Beam (14-21-28 MHz)
3. Windom (3,5-7 MHz)
 
A "B" operátor által működtetett kapcsolónak 2 állása volt:
1. Megosztott ( "A" állomás vételekor ugyanaz az antenna, mint A-nak, "A" állomás adásakor a másik antenna)
2. Saját (Mindig a másik antenna, mint amit az "A" állomás használ)
 
Relé érintkezős reteszelés és a "B" vevőn gyors kiolvadású biztosíték védett az ellen, hogy ha vételre mindketten ugyanazt az antennát használják, és "A" adásra kapcsol, akkor ne tegye tönkre "B" vevőjét. Első hallásra kicsit veszélyesnek tűnik az összeállítás, de a gyakorlatban bevált, nem kellett biztosítékot és rádiót cserélni a 24 óra alatt, pedig többször előfordult, hogy a "B" állomás ugyanazon a sávon kereste a szorzókat, ahol "A" dolgozott, tehát még a plusz bemenő szűrő sem védte "B" rádióját.
Miután minden összeállt, visszamentünk a szállodába, hogy egy hosszú pihenéssel készüljünk fel a régóta várt versenyre.
A magyar csapat szintén a szállodában töltötte a verseny előtti éjszakát. Hangulatukat kicsit beárnyékolta, hogy az ő QTH-jukon USA irányába enyhén emelkedő hegyoldal és 20 m-es fák zárták el a kilátást.
Szombaton kezdődött A VERSENY . Igen, csupa nagybetűvel, mert mindenki tudta hogy szuper versenyzőkkel kell szembeszállni, és csak egy első helyezett lehet. Titkon mégis mindenki abban bízott, hátha sikerül a TOP TEN minél előkelőbb pozíciójába bejutni.
Az állomásokon az antennák és a földtől mért antennamagasságok elvileg teljesen egyformák voltak. A 3 felső sávra egy 3x2 elemes, közös boomon elhelyezett yagi, képe megtekinthető a www.wrtc2002.org/stations oldalon. Érdekessége, hogy minden elem teljes méretű, és csak egyedül a 14 Mhz-es, középen elszigetelt sugárzó kap táplálást. A 21 és 28 MHz-es sugárzók igen közel, 10-15 cm-re voltak a 14 Mhz-es sugárzótól, a csatolás igen szoros volt. Az SWR értékek elfogadhatóak voltak mind a 3 sávon, balun nem volt a betáplálási ponton, csak a megfelelő méretű összetekert koax biztosította a szimmetrizálást.
A windom antennáról nincs mit mondani, a hullámhosszhoz képest alacsonyan elhelyezett kompromisszumos antenna sok bosszúságot okozott minden versenyzőnek.
Általános panasz volt, hogy az alsó 2 sávon nehezen lehetett még a szorzókat is megcsinálni.
Szombat reggel 10 óra körül érkeztünk az állomásra. A versenyzők csak pár ellenőrző QSO-t csináltak otthoni hívójelükkel, utána lazítottak a verseny kezdéséig.
A bíró őrizte a hívójelet tartalmazó borítékot, és 10 perccel a kezdés előtt adta át a versenyzőknek. A hívójel betáplálása a számítógépbe és a beszédtárolóba csak 2-3 percet vett igénybe, a többi idő feszült várakozással telt. Mind a hárman a DCF vezérlésű órát figyeltük, mikor lehet a rádiókat bekapcsolni, és RAJT!
Még a technika felszerelése közben megbeszéltem a versenyzőkkel, hogy szeretném az egész versenyt számítógépre rögzíteni. A www.sagebrush.com -ról letölthető Recall-Pro programot használtam, a versenyzők saját adását is rögzítettem MP3 formátumban, az egész belefért 170 Mbyte-ba. Ők is nagyon örültek neki, legalább otthon megint fel lehet idézni a verseny hangulatát.
Az időjárás, és szerencsére a terjedés is kegyes volt a csapatokhoz. Állítólag Finnországban 1 hetes a nyári időszak, és mi éppen akkor voltunk kint. Tény, hogy a záró ünnepély kivételével mindig rövidnadrágban voltunk, igen kellemes volt a klíma.
A verseny előtti napokban folyamatosan figyeltük a terjedés előrejelzéseket. Csütörtökön elindult felfelé az A és K index, előre vetítve egy esetleges Aurora rémképét, de aztán minden helyreállt.
A szervezők a záró ünnepélyen viccesen elmondták, hogy ennek igen egyszerű a magyarázata: a vendégek ellátásáért felelős OH2BAD civilben lelkész, és jó összeköttetései vannak a "magasabb" körökhöz, Hi !
Az itthoni viharokat megszenvedő versenyzők bosszantására elmondom: a verseny ideje alatt abszolút tiszta volt a sáv, recsegésnek, statikus zajnak semmi nyoma, még az igen kis térerejű állomásokat is kiválóan lehetett venni. Érdekes, hogy nem volt feltűnő az itthon iszonyatos térerővel megjelenő, időnként klikkes, fröcsögő állomások zavarása sem.
A csapatom ( N2IC-K6LL) mindkét tagja inkább a CW üzemmódot szerette jobban. Szerencsémre mind a hárman a mélyebb hangú CW jeleket kedveltük, és így bármilyen pileup is volt, az esetek 99%-ban mindig ugyanazt a hívójelet figyeltük.
Mindkét versenyző nagyon szépen, lendületesen dolgozott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Jó adag nagyképűséggel azt mondhatnám, mintha csak én csináltam volna, Hi ! A versenyzésükre a legjobb kifejezés: abszolút korrektek voltak. Nem nyugtáztak le olyan QSO-t, ami nem volt ezer százalék biztos, a legkisebb bizonytalanságnál visszakérdeztek, meg sem próbálkoztak semmilyen trükkel, hogy az USA állomásoknál azonosítsák magukat. Egyszerűen talpig úriemberek voltak.
Az természetesen idealista felfogás, hogy nem derült ki sok OJ hívójelről már az első pár órában, hogy melyik csapat is valójában, de összehasonlítva a csapatok DX-EU QSO-jainak arányait, nem nagyon lóg ki a lóláb.
Kíváncsi vagyok, hogy a (remélhetőleg a WEB-en később elérhető) logok részletes elemzése is ugyanezt mutatja-e.
Visszatérve a versenyre: az állomáson állandó Internet elérés volt, amit a verseny alatt egy emelettel lejjebb költöztettünk, hogy a versenyzők semmilyen plusz információt ne kaphassanak. Én természetesen óránként ellenőriztem a helyezéseket, elsősorban a magyar csapatnak drukkolva. A versenyzőim külön megkértek, hogy ha tudom is az ő eredményüket, akkor se áruljam el, mert csak za varná őket. Ezt egyébként a szabályok értelmében nem is tehettem volna meg.
Nagyon izgalmas és tanulságos volt végig követni a verseny alakulását. Már az első órák után 3 részre szakadt a mezőny, ami nagyban hasonlított a végeredményhez. Mindig volt egy 3-4 fős élmezőny, bár ennek tagjai az elején még cserélődtek, ezt követte egy igen szoros derékhad, és végül volt kb. az utolsó 10 helyezett, akik határozottan gyengébbek voltak.
Az első 6-8 órában még voltak hirtelen előretörések és zuhanások, de amikor már minden csapat minden sávot megkóstolt, és megcsinálta a gyorsan elérhető szorzókat, beállt egy közel egyensúlyi állapot.
Erre elsősorban a középmezőny igen kiegyensúlyozott eredménye volt jellemző. Emlékeim szerint volt olyan óra, hogy a 7. és 28. helyezettet mindössze pár százalék választotta el egymástól.
A verseny igen kiélezett volt, szinte minden másodperc számított, aki egy picit is lazított, az akár 10 hellyel is hátrébb kerülhetett a következő órában. Érdekes volt, hogy ha megnéztem az aktuális pontszámokat, akkor csapatom a 10-15 hellyel előtte lévő csapat pontszámát 5-10 perc alatt utolérte, olyan kevés volt a lemaradásuk.
A verseny vége felé ez az idő határozottan növekedett, és elérte a 40-50 percet is. Akkor már lehetett tudni, hogy nem ők lesznek a nyerők. A magyar csapat mindig az én csapatom előtt volt pár százalékkal, valahol a 10-20. hely között, de ideiglenesen voltak a 7. helyen is.
A terjedés és az aktivitás igen jó volt, a versenyzői társadalom érdeklődésének és az OJ hívójelnek köszönhetően az "A" állomás gyakorlatilag végig CQ-zhatta a versenyt, nagyon jó pileup-ok voltak elsősorban Európára. Többször lehetett érezni a cluster effektust: egy új frekin leadott CQ utáni 3-4 QSO-nál 1-2 állomás hívott, aztán a következő vételre kapcsolásnál már több mint 20 (!) 5-10 percig folyamatosan. Itt bizony nagyon sokat számított az operativitás.
Ha nagyon kritikus akarok lenni, akkor a kinti érzéseim és a felvételek itthoni meghallgatása után azt mondhatom, hogy volt még a versenyzési stílusukban tartalék. Persze, a partvonalról könnyű bekiabálni, és ne felejtsük el, hogy 24 óráig mindig maximumot nyújtani tényleg csak a legjobbak tudnak.
Nagyon fontos volt a "B" állomás szerepe a szorzók összegyűjtésében. Az "A" állomás képernyőjére folyamatosan érkeztek a saját, és más sávon lévő szorzók hívójelei és frekvenciái. Amikor egy dupla szorzót találtak, akkor bizony a legnagyobb pileup közepette is átugrottak azt megcsinálni. Ez az esetek nagy részében 5-10 mp. alatt sikerült is, a visszahívó állomások általában megvárták őket az eredeti CQ-zó frekin.
Többször próbálkoztak szorzónak számító állomást más frekire átcsalni, de ez nem midig volt sikeres. Ennek talán az is oka volt, hogy ők a megbeszélés után 1-2 mp múlva már hívták az állomást, de 3-4 hívás után nem kísérleteztek tovább. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy minden ellenállomás ilyen gyorsan tudott frekit/antennát váltani.
A felső sávokon az esetek nagy százalékában 1-2 hívás után meglett a szorzó, de ha 4-5 hívás után sem, akkor otthagyták, 3-4 perc után újra próbálkoztak, de a reménytelennek tűnő szorzókra nem pazaroltak el sok időt. Látszott, hogy rutinos versenyzők mindketten.
Azt hittem, hogy a nagy állomássűrűség miatt nehéz lesz helyet találni, de igazából ez nem volt probléma. Itthon sokszor még a rendes PA-val is nehezen sikerül frekit foglalni, nekik ez elég könnyen ment, elsősorban CW-n.
Az alsó két sáv szenvedés volt, nehezen hallották őket, a szorzók is csak nehezen válaszoltak. Elsősorban a 7 MHz-ben csalódtak, az USA-ban nem ehhez vannak szokva. Szerencsére a 14 MHz ment végig, jó USA terjedés is volt, nem kellett mindenáron alul kínlódni.
A végén a duplákkal együtt 2571 QSO lett, ami több mint 100-as átlag óránként. Aki benne van a versenyzésben, az tudja, hogy ilyen átlag 1 adóval élvezetes versenyt takar. Valóban, nem voltak unalmas időszakok, és igen nagy répák is voltak. Mint bíró sem tudtam pókerarccal mellettük ülni. Együtt örültünk a szorzóknak, a jó osztásoknak, egy csapat voltunk. Egy-két félrevett hívójel esetén önkéntelenül is vágtam a grimaszokat, de ők is érezt ék, hogy nem egészen stimmel a dolog, és rögtön korrigáltak. Kicsit féltem, hogy bírom csak hallgatással végig a 24 órát, de mivel nem voltak eseménytelen időszakok, meglepően jól ment. Ehhez a temérdek kávé és a rövid éjszaka is hozzásegített.
A TRLOG programot használták. Én most láttam először, első ránézésre ugyanazokat tudja mint a CT, csak más képernyő elrendezéssel. Talán háromszor kellett az "A" gépet újraindítani, a dátum egyszer csak átugrott július 23-ra, szóval minden ugyanaz, mint a CT-nél, Hi ! Szerencsére a dátum eltérést a Cabrillo file-ban egy szövegszerkesztővel gyorsan orvosolni lehetett.
A verseny végén ők is megnézték az előzetes eredményt. Csalódottak voltak, hogy ilyen QSO számmal és lendületes QSO-zással, szorzózással is csak a 26. helyen állnak, de hát a többi csapat sem most jött le a falvédőről.
Valószínűleg ők jó TRLOG verziót használtak, mert a kérelmezett pontszámból csak egy fél QSO-t és büntetőpontját vonták le, mert egy angol állomásnál a /P -t nem naplózták, szerintem azon kívül minden korrekt volt. Majd az UBN riportban utána lehet nézni.
Az értékelés után a 21. helyen, pontosan a magyar csapat mögött végeztek. Előttük, utánuk is voltak amerikai csapatok. Az 1996-os 3. hely után titkon többre számítottak, de mint mondtam, nagyon erős volt a konkurencia. Ha nagyon okosnak akarnék látszani, akkor azt mondanám, hogy a QTH-ban benne volt a top 10, és elsősorban K6LL kicsit öregesen adta elő, de mihez képest? Úgyhogy csak egyet mondhatok: nagyon jól csinálták, de voltak, akik még jobban !
A verseny utáni nap már a levezetés volt. Pár órás városnézés Helsinkiben (biztos fáradt voltam, és elfogult vagyok, de Budapest sokkal szebb), a szokásos hal ebédre, este pedig a záró ünnepély. Hajóval vittek minket a kb. 10 km-re lévő szigetre. Útközben szakadt az eső, de mire odaértünk, már elállt (OH2BAD ezt is elintézte?).
A záróünnepélyen sok volt a VIP-es bohóckodás, főleg akkor, amikor mindenki a végeredményre volt kíváncsi. Az első 10-et nagy sokára fel is olvasták. Színpadra szólították őket, az első háromnak dobogó, kupa, ahogy ez ilyenkor kijár. A végeredmény nem igazi meglepetés, nagyon szoros versenyben, de megint az N5TJ-K1TO páros győzött. Gratulálunk Jeff, gratulálunk Dan! Igen szimpatikus, szerény páros, és nagyon tudnak.
A szerénységet azért is említem, mert találkoztunk olyanokkal is, akik valós, vagy vélt nagyságuk tudatában eléggé lekezelő stílusban adták elő magukat. Szerencsére ezek csak szórványos esetek voltak, és könnyű volt őket nagy ívben elkerülni.
Kicsit dühítő volt, hogy a többi versenyző csak a záróünnepély után, a szállodába visszatérve tudta meg a hivatalos helyezését. Ezekkel a kis bosszúságokkal együtt is egy fantasztikus hetet tölthettem együtt hasonló érdeklődésű igen szimpatikus emberekkel, nem is tudok megfelelő szavak at találni az egész leírására. Egyszerűen CSODÁLATOS volt.
Hogy lesz-e folytatása? Ezt biztosan senki sem tudja. Nincs hivatalos jelentkező a 2004-es esemény megrendezésére, közeledünk a napfoltminimum felé, sok pénz kell a rendezéshez, stb. Hivatalosan a záró esten azt mondták, hogy talán 2006-ben lesz a következő.
 
Bízzunk benne, hogy valóban nem ez volt az utolsó !!!!!!
 
73 & DX Gyuri

 

line

 

Fotok

Fotóalbum

Vissza