Négy évig rádióamatôr voltam Kambodzsában 

A történet a nagyon messze távoli idôkben kezdôdött. A 70-es évek elején, akkor még HA0DI/9 hivójellel, a HA0DU/9, Pistával együtt koptattuk a  Mûszaki Egyetem padjait és döngettük a 9KOZ billentyûjét. Sokat rádióztunk együtt és rengeteget álmodoztunk arról, - sok más amatôrtársunkkal együtt - hogy milyen jó lenne Albáni- 
ából, vagy Kínából rádiózni, ahol azidôtájt nem volt engedélyezett állomás. Akkor valójában  nem számítottam arra, hogy az élet megadja nekem ezt, vagy egy ehhez nagyon hasonló lehetôséget. Néhány éve már, sajnos egyéb elfoglaltságok miatt nem dolgoztam aktívan az RH sávokban, és emiatt nem is voltam naprakész a DX hirek világában, amikor a régi álom valószinûtlenül hirtelen megvalósult. Amikor 1990 júniusában kiderült, hogy tartós külszolgálatra Phnom Penh-be utazunk, a rövid idô és a felkészülés rengeteg feladata mellett - férfiasan be kell vallanom - a rádióama- 
tôrködés lehetôsége igencsak háttérbe szorult. Két apró momentum azért mégiscsak elraktározódott bennem az indulás elôtti napokból: a HA0HW, Laci, felhívta a figyel- 
memet arra, hogy Kambodzsa rádióamatôr szempontból meglehetôsen ritka körzet és javasolta, nézzek utána a rádióamatôrködés lehetôségének. A másik ezt megerôsítô információ a HA5WE és HA5PP által nagy sikerrel lebonyolított "Indokína" DX-expe- 
dició hire volt, amirôl még a késôbbiekben, ott a helyszinen is hallottam.  

 Ilyen elôzmények után, a trópusi klima által szó szerint mellbevágva érkeztünk meg 1990. julius 21-én Phnom Penh-be. A hosszú repülôút után a Ho Shi Minh-város Phnom Penh távolságot, mintegy 240 km-t, autóval 7 óra alatt tettük meg. Már benne voltunk az esôs évszakban és az utunk, amely egy töltésen volt megépítve, gyönyörû zöld rizsföldek között haladt, amelyet egyedülálló cukorpálmák díszítettek. Soha nem felejtem el, hogy a Mekongon való kompátkelésre várakozva, egy hatalmas monszun esô ért utól bennünket. Ez önmagában is lenyûgözô volt de ezzel egyidôben az ott lévô, nagyszámú, fegyvert viselô ember vad lövöldözésbe kezdett, aminek az okát akkor mi még nem ismertük és ez némi félelmet keltett bennünk. Késôbb, ez számta- 
lanszor újra elôfordult, bent a városban is és mint megtudtuk, csak a felhôket akarták elijeszteni. Fáradtan érkeztünk meg, de feledtette ezt az a kedves fogadtatás amiben kollégáink által részesültünk. Ezzel együtt sem volt könnyü a beilleszkedés az ottani körülmények közé, amely számunkra egy teljesen idegen, ismeretlen világ volt. 

 Néhány szót az országról. Kambodzsa területe 180 ezer négyzetkilométer, keleten Vietnammal, északon Laosszal, nyugaton Thaifölddel határos, mig délen a tenger, a Sziámi-öböl határolja. Felszine egy hatalmas tálhoz hasonlitható, amelyet északon és nyugaton középhegység szegélyez. Ennek a tálnak az alján fekszik Phnom Penh, a fôváros, késôbbi QTH-m. A országot észak-déli irányban szeli ketté a Laoszból érke- 
zô és Vietnam irányába hömpölygô folyam, a Mekong. A terület természeti kincsek- 
ben gazdag, melyeknek kitermelése kezdetlegesen bár, de folyik. A lakosság jelenleg mintegy 8.5-9 millió, melynek 95 százaléka khmer, mig a fennmaradó 5% kinai, viet- 
nami és cham kisebbségekbôl áll. A lakossság többsége  buddhista, kis számban vannak keresztények, mig a chamok az iszlám vallást gyakorolják. A khmereket törté- 
nelmük során rengeteg hányattatás érte. Fénykorukban, a IX-XIII. században, a Khmer birodalom hatalmas területet hódított meg és ekkor épültek a ma is csodált Angkor-Wat templomai. Utána a belsô hatalmi harcok miatt a szomszédos népek egyre nagyobb területeket csíptek el és az ország teljes felosztásától, a XIX század második felében, a francia gyarmatosítók mentették meg a Kambodzsai Királyságot. A közelmult történelme sem volt kevésbé viharos. 1954-ben Norodom Szihanuk király lemondott a trónról, miniszterelnökként aktív szerepet vállalva a politikában. El nem kötelezettként, megóvta Köztársaságát a vietnami háborúba való beavatkozástól. 1970-ben azonban egy tábornok megbuktatta, Kambodzsa belekeveredett a háború- 
ba, melynek befejezésekor, 1975-ben megkezdôdött egy rémálom, a vörös khmerek gyilkos uralma. 1979-ben a vietnami hadsereg elûzte a vörös khmereket, de tíz évre ott maradtak Kambodzsában. Eközben polgárháború dúlt az országban, 1991-ig, a Párizsi Békeszerzôdés aláírásáig, amelyet az ENSz eddigi legnagyobb akciója köve- 
tett és választások zártak le. A koalíciós kormány uralma és Norodom Szihanuk 1992-ben történô királlyá koronázása  vezetett el a mai, viszonylagosan konszolidált állapotokhoz. 

 Hónapok teltek el a beileszkedéssel, ezalatt az idô alatt komolyan nem gondoltam a rádióamatôr tevékenységre, bár szabadidômben sokszor behallgattam a rövidhullámú sávokba. Egyik alkalommal, egy vasárnap délután, nagy térerejû állomásra lettem figyelmes. Az XU8DX, op. YL Sokun dolgozott éppen Japánokkal. Figyelve a forgal- 
mazást hamarosan megtudtam, hogy a Központi Posta állomását, illetve annak egye- 
düli operátorát hallom. Innen már csak egy lépés kellett a személyes találkozásig. Sokun akkor a Postán dolgozott mint technikus és néhány találkozás után elmesélte hogyan került kapcsolatba a  rádióamatôrizmussal. Ez volt az a pont ahol újra hallot- 
tam az 5PP és 5WE útjáról, amely a háborús idôszakban, mintegy 15 év után, a leg- 
elsô engedélyezett rádióamatôr tevékenység volt Kambodzsából. Sokun az NDK-ban tanult rádiótechnikát 5 évig és mint angolul is jól beszélô szakembert, ôt bízták meg a Péter és Tibor segítésével ottani munkájuk alatt. A fiúk, a nagyszerû forgalmi munkán túl, megszeretteték ezzel a lánnyal a rádióamatôr forgalmazást, megszervezték a Posta vezetôivel a hátteret, megalakították az elsô Rádióklubbot és nagylelkû gesz- 
tusként berendezéseket adományoztak a mûködés beindításához. Ezzel kezdôdött az XU8DX munkája, amelyet a késôbbiekben a Japánok segítettek, fejlesztve a beren- 
dezést, új antennát, végfokot adományozva. 1991 tavaszán Sokun keserûen tájékoz- 
tatott, hogy a Posta vezetése felfüggesztette az XU8DX mûködését. Ennek valódi okát a mai napig sem tudom, bár hallottam róla többféle történetet is. Ekkorra viszont már volt annyi helyismeretem, tapasztalatom, hogy utána nézzek milyen feltételek mellett van lehetôségem adóengedélyt kérni. Az itthoni engedélyek megszerzése, a HA7VK adóengedély másolatának postán való megérkezése után, a Nagykövet úr és az 5WH klubtitkári támogató levelével együtt beadtam a kérvényt és két hét után kezemben volt a 3 hónapig érvényes LIS, - nem véletlenül - XU7VK hívójellel. Figyelembe véve azt, hogy itthon is a legmagasabb fokozatú engedéllyel rendelkez- 
tem ezért semmilyen korlátozást nem alkalmaztak, így minden amatôrsávon, minden engedélyezett üzemmódban kezdhettem hozzá a munkához. Ez az elsô periódus tulajdonképpen csak kisérlet volt, mert egy nagyon elfoglalt idôszakban indultam és alig egy hónap után szabadságra utaztam haza. A kisérleti üzem alatt mintegy 200 összeköttetést létesítettem, 14 és 21 megán, kizárólag SSB-n. Ezalatt azonban kiderültek az alapvetô hiányosságok, amiket itthon, a szabi alatt pótoltam. A legfonto- 
sabb talán egy REKI gyártmányú gyorsbillentyû megvásárlása volt, amelyet HA7WM, Sanyi üzemképessé tett - köszönet érte - és ez a késôbbiekben lehetôvé tette a CW üzemet, azt hiszem sok-sok állomás nagy örömére. A másik -mint az a gyakorlatban kiderült- hatalmas segítség volt, a HA5NG, Bandi által kifejlesztett és adományozott számítógépes LOG program. Ez nagyban megkönnyítette a gyors és pontos napló- 
zást, a versenyzést. A késôbbiekben sokszor elôfordult, hogy egy-egy állomás operá- 
torát már a bejelentkezése után a nevén szólítottam és ez sokakat ugyancsak megle- 
pett. Amikor rákérdeztek a "titokra", dicsérve jó memóriámat, soha nem hagytam ki tájékoztatni ôket arról, hogy a HA5NG számítógépes LOG programja a megoldás. Ez a rendszer biztosította az adatok mágneslemezen történô továbbítását haza, HA0HW, Laci részére. Ugyanis ô vállalta el a QSL lapokkal kapcsolatos ügyintézést, amelyet az évek során lankadatlan lelkesedéssel, korrekten, igen nagy nemzetközi megelége- 
désre végzett és amelyért ezúton is szeretnék neki hálás köszönetet mondani. Az állomás felépítése már a kezdetekben is kiváló lehetôséget biztosított a forgalmazás- 
ra. A Drake adó-vevô, egy kilowattos végfokkal és a 12 elemes, felsô sávokon mûkö- 
dô LOGPER, mind adás, mind pedig vétel szempontjából megfelelô volt számomra. Ezzel együtt az idôk folyamán finomításokra is sor került. Az egyik legfontosabb kérdést a SPLIT frekvencia használatának megteremtése jelentette. Erre fôleg az Európa irányában történô forgalmazás során volt nagy szükségem. A megoldás érdekében próbálkoztam a két adó-vevôs rendszerrel, de a végleges megoldást egy Kenwood TS 850S/AT, szingapúri beszerzése jelentette. Ez a berendezés vételi oldalon szinte ugyanazt produkálta mint a Drake, de a kényelmi szolgáltatásai, fôleg a kettôs VFO,  nagyban segítették a DX forgalmazást mind CW, mind SSB üzemben. Ebben, az utolsó évben, amikor meg kellett újítanom az engedélyemet, lehetôségem nyilt két hívójel - a sajátom és egy különleges - kérvényezésére is. Ez az új hívójel az XU95HA lett, emlékezve a 0HW, Laci 1994 -es expediciójára. Akkor, egy ehhez nagyon hasonló - XU9HA - állomással terveztünk egy kirándulást a Rong szigetre és ami az akkor lehetetlen közbiztonsági állapotok miatt meghiúsult. Most megkaptam az engedélyt mindkét hívójellel való munkára. Az új hívójel igen felfokozta, az amúgy sem lankadó érdeklôdést Kambodzsa iránt. Különösen érzékelhetô volt ez, amikor XYL Judit forgalmazott. Összesen a két hívójellel több mint 35 ezer QSO-t létesítet- 
tünk. Sávonkénti bontásban a következô táblázat részletezi. 

                               XU 7 VK                                             XU 95 HA 
Sáv       CW   SSB   Rtty   Mixed      CW   SSB   Rtty   Mixed  
1.8        5     2      0       7       0     0      0       0  
3.5      825    19      0     844     172     0      0     172  
7       1560   538      0    2098     399    26      0     425  
10       208     0      0     208      27     0      0      27  
14      2968  9170    357   12495    1199  2032     52    3283  
18       648   163     42     853     559   125     11     695  
21      2091  6261    251    8603     837  2003     61    2901  
24       129   530      0     659      61    84      0     145  
28       250  1470      0    1720     265    87      0     352  
SAT "B"  107   137      0     244       0     0      0       0  
Összes  8791 18290    650   27731    3519  4357    124    8000  

Az összesítés ugyan magáért beszél, azért mégis szeretnék egy pár gondolatot, tapasztalatot megosztani az olvasóval. Mindenképpen szembetûnô, hogy az össze- 
köttetések zöme 14 és 21 megán készült, mind CW mind SSB üzemben. Erre a legfôbb magyarázat az, hogy itt volt a legjobb az állomásom ( LOGPER ), a másik pedig, hogy a terjedés is itt volt a legkedvezôbb. 160 méteren nem volt antennám, így azt a néhány QSO-t a 80 méteres dipolra lehangolt TS 850S/AT-val kinlódtam össze. 80 méterre egy, a tetô fölött mintegy 5 méterre kifeszített félhullámú dipol volt az antennám. Ez sem volt túlzottan kedvezô, de ott már a kilowattal jobban meghallottak. Itt a nehézséget a rendkívül erôs "trópusi" sávzaj jelentette, de "télen" naplemente után lehetett néhány összeköttetést csinálni. Fôleg 3507-en szerettem távírózni, de sajnos voltak ellendrukkereim, akik hétközben, miután beindult a DX forgalom, "v" sorozatokkal soroztak meg, igencsak nehezítve a vételt. 7 megára szintén félhullámú dipol volt az antenna, a 3.5 megással azonos magasságban. Itt ugyancsak a hétköz- 
napokon, a  helyi "hivatalos"  SSB (USB) állomások tették lehetetlenné a DX-ezést. 10 megán egy, az ausztrál hadseregtôl -ajándékba- kapott szélessávú, középen ellenállással (150W) lezárt hurokdipollal forgalmaztam. A felsôbb sávokon a széles- 
sávú LOGPER, a 7-11 dB nyereségével tette élvezetessé a munkát. Itt a körülmé- 
nyekre igazán semmi panaszom nem lehetett. Reggel 6-7 óra körül indult a terjedés az Észak- illetve Dél Amerikai irányban, délelôtt 10-11 körül ment Európa, majd beszûkült Ázsiára a forgalom. Délután 6 óra körül lehetett dolgozni Ausztrália felé, majd ujra É-Amerika és este Európa következett. Nyáron az ionoszféra "D" rétege ezen a területen sokszor olyan erôs volt, hogy napközben szinte senkit nem lehetett hallani, minden jelet elnyelt. Itt szeretnék szólni a forgalmazási tapasztalataimról. Egy képzeletbeli bajnokságot mindenképpen a japán amatôrök nyernének meg a rendkí- 
vül fegyelmezett forgalmazásukkal és az utolsó helyre az európai állomások kerülné- 
nek. Európa felé sokszor nagyon nehezen tudtam forgalmazni, amit a nagy távolság  - 3 ugrás - mellett az állomások fegyelmezetlensége még tovább nehezített. Többnyi- 
re nem figyeltek, vagy nem hallottak és amikor végre kihámoztam a - hívó állomások okozta "fehér zajból" - egy-egy hívójelet, a visszahívásom után is folyamatosan hív- 
tak, szinte lehetetlenné téve ezzel, a nem kiemelkedô térerejû állomásokkal a forgal- 
mat. Ezen némileg javított a SPLIT frekvenciás üzem. Mindenesetre jóval többen elértek volna tolakodás nélkül. A nagy nemzetközi versenyeken soha nem sikerült jelentôs eredményeket elérni. Ehhez hozzájárult az, hogy az USA irányba Japánon "keresztül" kellett forgalmaznom és ôk fésûfog módjára minden talpalatnyi helyet elfoglaltak, rajtuk keresztül pedig esélyem sem volt az Észak-Amerikai állomásokkal dolgozni. A másik fô irány Európa volt, viszont ezzel a teljesítménnyel nem tudtam áttörni a QRM-et. Amikor meg meghallottak, akkor nagyon nehezen tudtam egy-egy hívójelet kiválasztani a sok türelmetlen állomás közül. Nagyon érdekes volt megfi- 
gyelnem, hogy Európából az olasz és a finn állomások jöttek a legjobban, szinte minden sávban. Az olaszok tudom miért dübörögtek, de a finnek, akik elmondásuk szerint nem dolgoztak kiemelkedô teljesítménnyel, nem tudom miért jöttek olyan jól. 

 1993 évvégén, karácsonyi ajándékként, megérkezett egy MFJ1278B  többfunkciós modem, amit egy LAN-LINK share-were szoftwerrel használtam. Sokszor próbálkoz- 
tam a térségben mûködô rövidhullámú, 300B-os, packett BBS-ekhez kapcsolódni, elsôsorban a HA irányba történô írásos kapcsolat megvalósítása céljából. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezek az állomások szinte állandóan FORWARD üzemben dolgoznak és  fôleg a  - nagy távolságok miatt - a városok közötti "nemzetközi LINK" szerepét töltik be, ilymódon biztosítva  a helyi 2m-es és 70cm-es BBS-ek híreinek frissítését. Ezzel együtt az nagyon érdekes volt, hogy az én üzeneteim szinte mindig, néhány óra alatt megérkeztek a hazai 5OB vagy a 0KDA BOX-ba, de visszafelé nem nagyon mûködött az út. A 0HW Laci pedig minden trükköt kipróbált, hogy járhatóvá tegye az irányt, de valahol "dióda" került a hálózatba és így egyirányúsította azt. Próbálkoztam a taivani, Fülöp Szigetek-i, kinai BBS-ekkel, de a kapcsolat nem volt megbízható. Az én oldalamon a jó és megbízható kapcsolatot az AMTOR üzemmód beindítása eredményezte. Ebben az üzemmódban két állomást értem el rendszeresen, a BV5AG-t és a VU2DPG-t. Ezeken keresztül tartottam azután a kapcsolatot a HG7JPK, Gábor fiammal és a HA0HW, Lacival egyirányban, a HS0/G3NOM, Ray-el, N5VGC, Presley-vel és még sok állomással kétirányban.  Dolgoztunk RTTY üzemben is, ahol a két hívójellel összesen 774 összeköttetést csináltunk. Különösen komoly problémát jelentett ebben az üzemmmódban, a DX állomások esetében, a sok állomás jeleinek "összemosódása", ami miatt a "szegény modemem sokszor megizzadt". Itt, a képernyôn találkoztam a HA0ET, Ferivel és a HA9OA, Gyulával is. Ezzel az üzemmóddal kapcsolatban elmesélek egy esetet:  
-szombaton hajnalban, fél 5-kor csörög a telefon és városi hívást jelez. Szemeimet ki sem nyitva felveszem és a "Halló itt a magyar ...." után, a partner azonnal mondja, hogy Sanyival az XU7VK-val szeretne beszélni. Bemutatkozás után, azonnal a lényegre tér, hogy most azonnal kapcsoljak be RTTY-ban, mert jó terjedés várható az USA irányában és neki már csak az XU hiányzik az RTTY DXCC Honor Roll-hoz. Igaza volt a terjedést illetôen és sûrû elnézések közepette búcsúzott, akkor már a sávban, a korai ébresztô miatt. Ilyen és ehhez hasonló eset többször elôfordult, fôleg a késôbbiekben, amikor a Királyi Angkor Alapítvány segítségével lehetôségem nyilt az Internet-ben való levelezéshez, illetve ezen keresztül az AMSAT-BB-hez történô csatlakozáshoz. A lehetôségeimhez mérten igyekeztem 100%-ban eleget tenni a QRX-kéréseknek.  

 Ide kívánkozik a mûholdas munkám indulásának története is. Az 5WH, Bandival rendszeresen leveleztünk és a levelek mellett megkaptam a HA5BME "leveleit" is, bennük rendszeres tájékoztatást a klub munkájáról, a mûholdas tevékenységrôl. Nyári találkozásaink alkalmával Bandi rendszeresen javasolta, hogy "meg kellene szólalnom a mûholdakon is". Az elsô ilyen irányú próbálkozásom, egy BME levél hatására történt, amelyben Bandi közzétette az RS-10 és RS-12 mûholdakon Húsvétkor szerzett tapasztalatait. Mivel a levélben megkaptam egy mûholdpálya számító programot is és miután megismerkedtem vele, néhány nap alatt összeállí- 
tottam az állomást és mindjárt az elsô pálya alkalmával meghallottam az RS 12 Robot jeleit. Finomítottam egy kicsit az antenna elrendezésen és a két Drake és egy hangolt vevô szûrô biztosította teljes duplex üzemben visszahallottam a saját jeleimet is. A japán állomások hamarosan felfedeztek - meghallották 21 megán a felmenômet HI!- és ezekután sikerült összeköttetést csinálnom több mint 50 ázsiai állomással. Minden bizonnyal az itteni munkám is pozitívan járult hozzá, a Japán Rádióamatôr Mûholdas Szövetségnek, az 5WH általi megkeresése alkalmával kialakított támogató, segítô magatartásához. Ennek eredményeként, a helyi körülmények pontosítása után, 1994 október végén már a Phnom Penh-i repülôtéren fogadtam a JE7RJZ, Nodát. Ô hozta el a JAMSAT által adományozott TS780-as, 2m/70cm adó-vevôt  és egy 50W-os 70cm-es lineárt a felmenôre, egy FTV-901 vevôkonvertert a vételi oldalra valamint a 10 elemes 2m és 12 elemes 70cm-es Yagit. A berendezések megérkezése után, néhány nap alatt elkészítettem - saját kezûleg - a kézi forgató berendezést. A mintegy 30 méter koax a szomszédos épület tetejére vezetett, így amikor az antenna poziciót akartam beállítani, vagy korrigálni "másznom" kellett, ami igencsak jó tornagyakorlat volt. Igy, november elejére vételkész voltam az O-10 és O-13 mûholdak B-módjában /435MHz felmenô, 145MHz lejövô/. Igyekeztem aktívan forgalmazni távírón és SSB-n is, így a végsô leltárban 4 kontinens - Dél Amerika kivételével - 25 DXCC körzete szerepelt 244 összeköttetésbôl.  

 Úgy gondolom nem is igazi rádióamatôr az, aki nem próbálja meg a környezetében lévô emberekkel megszerettetni az amatôr munka szépségeit. Magam is sokat gon- 
dolkoztam azon, hogy a végleges hazautazásunk után az XU körzet ne legyen fehér folt a mi térképünkön. Megismerve a kambodzsai valóságot, az embereket, meg kel- 
lett állapítanom, hogy ma még nem alkalmasak a körülmények a rádióamatôr munka elterjedésére. Ennek elsôsorban képzettségi és gazdasági okai vannak. Beszélgettem néhány olyan emberrel, aki a képzettsége alapján elvileg alkalmas lett volna, de amikor erre tereltem  a szót, mindíg megkérdezték: no és mennyit lehet ezzel keresni. A válaszom után nem igazán értették, hogy akkor miért csinálom! HI! Valami megoldást azért mégis szerettem volna találni és a Phnom Penh-i Nemzetközi Iskola környezete annak látszott. Felvettem a kapcsolatot az iskola amerikai igazgatójával, aki az általam elmondottak alapján örömmel támogatta, egy a gyerekek részére indítandó rádiós tanfolyam ötletét. Célként tûztük ki  az USA "novice" rádió- 
amatôr vizsga tananyagának elsajátítását. A kezdôk oktatásához készült "füzeteket", könyveket, MORZE oktató PC-s programot rendeltünk az ARRL-tôl, amik idôben és rendben meg is érkeztek. Szeptemberben kezdtük a munkát, heti egy délután, 2 órá- 
ban. Egy lelkes számítógépes ismereteket oktató tanár segített az elektrotechnikai alapok tanításában, jómagam pedig a MORZÉT és a forgalmi ismereteket oktattam. A gyerekek és XYL Judit, 7 országból érkeztek /Ausztrália, Fülöp Szigetek, USA, Oroszország, Lengyelország, Etiópia, Magyarország/  és nagyon lelkesen vettették bele magukat a nem könnyû ismeretek megszerzésébe. Szépen fejlôdtek, bár sok- 
szor tapasztaltam, hogy a 8 óra iskola után már eléggé szétszórtak, ami fôleg a Mor- 
ze vételnél mutatkozott. Igen nagy sikerû volt egy hétvégén, a gyerekek és szüleik részére, bemutatóval egybekötött látogatás az XU7VK QTH-n. A téli szünet után kezdôdtek a nehézségeink: a számítógépes tanár hosszú szabadságra elutazott, a gyerekek is hazautaztak, sokan csak februárban tértek vissza és ezekután már nem tudtuk újra elkezdeni a komoly munkát. Így végül Judit jutott el arra a szintre, hogy a sávban is megjelenhetett és az XU95HA hívójellel több mint 4000 QSO-t létesített. A látszólagos eredménytelenség ellenére azért remélem, hogy sikerült szikrát gyújtani ezekben e gyerekekben a rádióamatôr tevékenység szépségei iránt és hazatérve megkeresik a kapcsolatot nemzeti szövetségeikhez. 

 Végezetül szeretnék szólni a rádióamatôrökkel történt találkozóimról, amelyek a kambodzsai "hosszú expedicióm" alatt valósultak meg. Ennek mindenképpen kiemel- 
kedô eseménye volt a HA0HW/XU0HW, Laci barátom látogatása. Ezzel kapcsolatos beszámolója az RT 1994-es évkönyvben megjelent és én ehhez nem fûznék semmi kommentárt. A számomra másik jelentôs esemény a Samui szigeti DX expedicióban való részvétel volt, amirôl már a RÁDIÓTECHNIKA hasábjain elmeséltem az éménye- 
imet. Az évek során, több rádióamatôr engedélyt is kiadtak a kambodzsai hatóságok, ausztrál, német, lengyel, japán, argentin, olasz, francia és holland amatôrök részére, akik többnyire rövidebb idôt töltöttek el az országban. Ezek többségével személyesen is találkoztam és egy sör mellett megbeszéltük a "világról" alkotott nézeteinket. Amit sajnálok, hogy a legendás OH2BH/VR2BH Martty, aki Hong Kong-ban a Nokia cég képviselôje, többszöri tervezés ellenére sem jutott el egy rövid látogatásra hozzánk. 

 A kambodzsai munkám befejezéséhez közeledve, egy rövid levélben tájékoztattam Ôfelsége Norodom Szihanukot, Kambodzsa Királyát, a rádióamatôr tevékenységem- 
rôl, arról, hogy ezáltal  a világ rádióamatôrei számára lehetôség nyilt Kambodzsa jobb megismerésére, arról a népszerûségrôl amely a forgalmazásomat kisérte, megkö- 
szönve a lehetôséget, a kambodzsai hatóságok támogatását a rádióamatôr munkám irányában. Meglepetésemre Ôfelsége válaszolt a levelemre, amelyben megköszönte ottani aktivitásomat és sok sikert kívánt a további rádiós tevékenységem során. 

 Nincs az a hosszú kiküldetés aminek egyszer ne lenne vége, így a mi "expedíciónk- 
nak" is  1995 júniusának közepén, az elôre tervezettek szerint vége szakadt. Igye- 
keztünk a pakolást úgy szervezni, hogy az állomás minél tovább mûködjön és így június 12-én este még forgalmaztunk, majd éjszakába nyúlva, fájó szívvel bontottuk le az XU7VK/XU95HA QTH-ját. Itt szeretném megköszönni minden rádióamatôrnek azt a kedvességet, szimpátiát amelyet a forgalmazás során tapasztaltam és ami az alapja annak, hogy nagyon kellemes élményekkel és emlékekkel érkezhettünk haza, 27 órás repülôút után, június 16-án. 
 

                                                                                            Csige Sándor 
                                                                                                  HA7VK

 

 

Fotóalbum